250-243 millió évvel ezelőtt, a perm és triász földtörténeti időszakból szárazságtűrő, pálmaszerű kovásodott fatörzsek (Ullmanites rhodeanus) valamint ősfenyők (Voltzia hungarica, V. böckhiana) kerültek elő. Az éghajlat ekkor félsivatagivá vált a Mecsekben.

A földtani kutatások szeszélyes kalandozó folyóvizek és egykori mocsárvilág maradványait tárták fel.

A tarka, folyóvízi konglomerátum, kavicsos homokkő és agyagkő rétegek vastagsága helyenként eléri az 1400 m-t.

A kovásodott törzs az ún. Kővágószőlősi Homokkő Formáció Cserkúti Homokkő Tagozatából került elő, s jelenleg a Mecsextrem Parkban látható (jobboldali kép). A leletre Nagy Gábor  bukkant rá.

A formációt tarka, folyóvízi konglomeratum, kavicsos és arkózás homokkő, valamint aleurolit és agyagkő rétegek ritmikus váltakozásából álló folyóvízi összlet jellmezi.

A cserkúti tagozatban szórtan kavicsos, vastagpados, meder fácies képződmények ismerhetők fel.

Az időszak ősnövényeinek előzetes feldolgozása Greguss Pál nevéhez fűződik, de kutatások újra értékelése még nem kezdődött meg.

Fazekas I.

(2007-05-02.)