A bicentrikus ponto-adriatomediterrán magyar téliaraszoló - Erannis ankeraria (balra) a magyar középhegységekben lokálisan, csak erősen elszigetelt állományokban él. A mecseki populáció nagyságáról egzakt vizsgálatokkal nem rendelkezünk. A vasasi népesség (vö. BALOGH 1978) az utóbbi évtizedekben eltűnt. A Pécs feletti (Tubes-Misina-Tettye hegycsoport) „maradványpopulációja” az intenzív turizmus, és a beépítések miatt erősen veszélyeztetetett

A Mecsekből leírt díszes csuklyásbagolylepke - Cucullia formosa (középső) az Ural hegység déli előterében lévő sztyeppéktől a Balkánon, a Dél-Dunántúlon és Dél-Tirolon át Franciaországig igen lokális és ritka csuklyásbagoly. Magyarországon eddig csak a Mecsekben és Villányi-hegységben gyűjtötték. Az imágók a nyár közepétől néhány héten át kis egyedszámban rajzanak a sziklagyepes, karsztbokorerdős élőhelymozaikokban. A hernyók az Artemisia alba ssp. saxatilis virágjával táplálkoznak. Báb alakban telelnek át, melyek kedvezőtlen klimatikus tényezők esetén akár több évig is elfekszenek. A hegységben csak a Tubes-Misina-Tettye hegytömbök vonulatában és a Zengő előterében lévő pécsváradi karsztbokorerdő foltban él. Habitatjai erősen veszélyeztetettek, a fajt a hegységben a kipusztulás fenyegeti.

A magyar tavaszi-fésűsbagoly – Dioszeghyana schmidtii (jobbra) Törökországtól a Balkánon át a Pannon-régióig ismert. Magyarországon elsősorban a dombvidéki és a hegylábi erdőssztyepp jellegű tölgyesek lakója. A Dél-Dunántúlon csak Kaposváron és a Mecsekben gyűjtötték. Mecseki lelőhelyéről a kutatók rendszeresen megfeledkeznek. A faunatörténeti jelentőségű, posztglaciális reliktum faj mecseki fennmaradását leginkább az intenzív turizmus, s hegység déli oldalának felgyorsult beépítése veszélyezteti.

Fazekas Imre