Az egyik rétisast Berzencénél találták meg február 20-án. Az állat nem tudott lábra állni, ezért a Hortobágyi Madárkórházba vitték, ahol sajnos elpusztult. Március 5-én Mecseknádasd közelében egy róka teteme mellett két egerészölyv, valamint egy rétisas tetemére bukkantak. Valószínűsíthető, hogy az állatok pusztulását ebben az esetben is mérgezés okozhatta. Ugyancsak március 5-én találtak a Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság munkatársai egy sérült, öreg rétisas hímet, azonban a madarat akkor nem sikerült befogni. Néhány nappal később Péterhida mellett, legyengült állapotban találtak rá. Valószínűleg abból az elpusztult hollóból ehetett, amely mellett megtalálták. Bár a sast sikerült állatorvoshoz szállítani, az életét már nem lehetett megmenteni. Minden valószínűség szerint mindkét madarat megmérgezték. Március 14-én Bátmonostor községhatárában egy öreg rétisas tetemére bukkantak. A madarat 2007 áprilisában a horvátországi Kopácsi-réten gyűrűzték. Külsérelmi nyomok nem voltak rajta, azonban a vizsgálat során kiderült, hogy begye tele volt, ami azt jelenti, hogy halála előtt nem sokkal táplálkozott. Mindezekből valószínűsíthető, hogy mérgezés végzett vele. A madarak jelenleg folyamatban levő toxikológiai vizsgálata ad majd választ a rétisasok elhullásának okaira.

 A rétisas hazánk legnagyobb ragadozó madara, fokozottan védett, természetvédelmi eszmei értéke egymillió forint.

Feltételezéseink szerint a rétisas mérgezések hátterében az áll, hogy a gazdák, állattartók mérgezett állattetemek kihelyezésével próbálják védeni a haszonállatokat a ragadozóktól (pl. rókák, aranysakálok) és csökkenteni a károkat. Közben nem gondolnak arra, hogy fokozottan védett természeti értékekben is kárt okozhatnak. Amennyiben az elhullott madarak vizsgálata során bizonyosságot nyer, hogy a pusztulásuk oka mérgezés, és az elhullás területén ugyanazt a méreganyagot mutatják ki állatok teteméből, természetvédelmi bűncselekmény miatt az eset rendőrségi feljelentést von maga után.
A rétisasok pusztulását több más tényező is előidézheti. Az elmúlt évben a kedvező időjárás következtében a rágcsálók nagy mértékben elszaporodtak. A rágcsálóirtásra használt csalétkek egyikének elfogyasztása a rétisas számára ugyan nem jelent halálos dózist, azonban a sok kis mennyiség összeadódva már végzetes. Az ólommérgezés szintén lehet oka a rétisasok pusztulásának. Az apróvad vadászathoz kapcsolódóan, az elhullott vadban megtalált és elfogyaszott sörétek méreganyagainak mennyisége összeadódik. A hosszú, kemény tél során a madarak szervezete legyengül, ilyenkor már egy enyhébb mérgezés, vagy paraziták, vírusok, baktériumok is az állat pusztulását okozhatják.

A tudomásunkra jutott madárpusztulások mellett a tapasztalatok szerint rendszeresen előfordulnak további rétisas elhullások is. Sokszor nehezen megközelíthető élőhelye, illetve a dögevők tevékenykedése miatt nem minden tetemet sikerül megtalálni. Sok esetben csak az üresen maradt fészek, revír ad jelt arról, hogy elpusztulhatott egy rétisas.

Forrás:

A Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság hírlevele
2012. március