Tóth Sándor

A Mecsek és környéke fürkészlégy faunája (Diptera: Tachinidae) 

[Tachinid fauna of the Mecsek Mountains and its surroundings]

– Natura Somogyiensis 20: 5–141.   158x240 mm; ISSN 1567–1908, ISBN 978-963-7212-77-2; Kiadó: Somogy Megyei Múzeumok Igazgatósága

A kötet főbb fejezetei

Történeti áttekintés

A fürkészlegyek rövid jellemzése

A terület természeti földrajza

A fürkészlégy fauna minőségi és mennyiségi összetétele

A fürkészlégy fauna fenológiai sajátosságai

A fürkészlégy fauna UTM hálótérképezésének eredményei

Parazitoidnevelési eredmények

A fajok és a lelőhelyek felsorolása

Mit érdemes tudnunk a fürkészlegyekről?

A fürkészlegyek nem csak Magyarországon, hanem sok más országban is az egyik legjobban kutatott kétszárnyú családok közé tartoznak, ami elsősorban parazitoid életmódjuknak köszönhető. A fürkészlégy fauna kutatásának kezdete hazánkban a XIX. század második felére tehető.

A fürkészlegyek kivétel nélkül erősen alkalmazkodott parazitoidok. A legtöbb fajuk a lepkehernyókat fertőzi meg, azonban vannak fürkészlégy parazitoidjaik hártyásszárnyúaknak, bogaraknak, poloskáknak, kabócáknak, lószúnyog lárváknak, sáskáknak, sőt fülbemászóknak is.

      A fajok többsége a gazdára tojást rakók főcsoportjába tartozik. Ezek nősténye viszonylag kevés (100–200) tojást érlel. A második főcsoportba tartozó fürkészlegyek nőstényei a kibújásra kész lárvát tartalmazó tojásaikat a gazda közelébe rakják le.

   A fürkészlégy lárva a gazda szervezetébe jutva kezdi el élősködő életmódját. A fiatal lárva eleinte gyakran csupán a gazda testnedveivel táplálkozik, és csak később vándorol a szövetekbe. A gazda a parazitálást csak nagyon ritkán éli túl, a fürkészlégy lárva legtöbbször a pusztulását okozza. Egy gazdában az esetek zömében csupán egyetlen parazitoid fejlődik.

   A fürkészlegyek erdővédelmi szempontból a leghasznosabb rovarok közé tartoznak. A hernyó gradációk letörésében kiemelkedő szerepet játszanak. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy az Amerikai Egyesült Államokba az Európából 1869-ben behurcolt gyapjaslepke elszaporodásának és kártételének megfékezése érdekében, Magyarországról is nagy tömegben telepítették be fürkészlegyeket az 1920-as években.

   A fürkészlégy imágók különböző növények édes nedveivel, nektárral táplálkoznak, de a zengőlegyekhez hasonlóan kedvelik a levéltetvek által kiválasztott mézharmatot is. Előszeretettel látogatják az ernyős virágzatú növényeket. Virágport azonban valószínűleg nem fogyasztanak.

   A Palearktikumból közel 1600 érvényes fajt tartanak nyilván. Magyarország jelenleg ismert Tachinidae faunáját 433 faj alkotja, de a jövőben főleg a szomszédos országokból már kimutatott fajok közül még nagyon sok kerülhet elő nálunk is. A viszonylag jól kutatott Mecsek fürkészlégy faunáját jelenlegi ismereteink szerint 340 faj alkotja. Ez a hazai fauna 78,9%-a, ami jó eredménynek számít.

A Mecsek kutatásról röviden

  A hegységben 1975-ben, „A Mecsek és környéke természeti képe” program indulásakor kezdődött el jelentős dipterológiai gyűjtőmunka. Ebbe a faunakutatásba Tóth Sándoron kívül bekapcsolódott az akkori tanárképző főiskola két oktatója Majer József és Wéber Mihály is.

      A Tachinidae kutatás szerves részét képezi a fürkészlegyek gazdaállataikból való kinevelése. Erre alkalomszerűen a Mecsekben is sor került, s a szerző főleg lepkehernyókból nevelt ki fajokat.

      Megtudjuk a könyvből, hogy a hegységből származó fürkészlégy anyag bizonyító példányait a pécsi Janus Pannonius Múzeum,  a kaposvári Somogy Megyei Múzeum, és  kisebb részben a Magyar Természettudományi Múzeum Állattára, valamint a szerző magángyűjteménye (Zirc) őrzi. Ez az információ főleg azért fontos, mert a későbbi generációk kutatói pontosan tudni fogják, hogy mit és hol találnak meg.

      Tóth Sándor a Mecsek fürkészlégy faunájának kutatása során született eredmények közül legjelentősebbnek a viszonylag magas fajszámot tartja.   A Mecsek fürkészlégy faunájának összetételét és fajgazdagságát, elsősorban a hegység földrajzi helyzete, tengerszint feletti magassága, éghajlata, vízrajza, valamint részben igen változatos növénytakarója határozza meg. A kisebb-nagyobb megszakításokkal évtizedeken át folyó munka során előkerült több, részben Dél-Európa mediterrán vidékeire, vagy Közép-Európa magasabb hegyvidékeire jellemző, részben ritka taxon. Ezek jelentős mértékben növelik a hegység faunájának értékét.

                                                                                                                                                Tóth Sándor munka közben

       A kötet ajánlom mindazoknak, akik alaposabban szeretnének elmélyülni e parazitoid légycsalád biológiájában, funisztikai vagy taxonómiai kutatásában.  A szerzőnek pedig kívánok további jó erőt és egészséget, hosszú alkotó éveket az újabb kötetek megírásához.

 Fazekas Imre