Orectis proboscidata (Herrich-Schäffer, 1851) (Noctuidae)

Szürke karcsúbagoly

Irodalom – Literature: Abafai-Aigner et al. 1896, Fazekas 2006, Gozmány 1970, Huemer & Tarmann 1993, Nowacki 1998, Varga et al. 2004, Varga 2012.

Kutatástörténeti vázlat: A történelmi Magyarország területén csupán három lelőhelyen gyűjtötték: Mehádia, Fiume, Buccari (Abafi-Aigner et al. 1896). Sokáig csak Viertl Adalbert pécsi adatáról tudtunk Magyarországon (Balogh 1978, Gozmány 1970). Ezt követően újból megtaláltam a Mecsekben (Fazekas 2006): Püspökszentlászló (arborétum), Mánfa (Rákos-völgy). A bakonyi Alsóperepusztáról egy példánya került elő: 1977.07.20. (Fazekas 2014).  A Magyar Természettudományi Múzeum gyűjteményében egy példány található Sopronból (coll. Ulbrich, évszám nélkül), a további példányokat Herkulesfürdőn és Mehádián gyűjtötték (Bálint Zs. pers. comm., 2014.03.25.).

Varga (2012) a legújabb magyar nagylepke monográfiában így ír: „A faj elterjedésének északi pereme nem kellőképpen tisztázott; régi hazai adatai (Viertl közlése Pécs környékéről, lásd Balogh 1978) vélhetőleg a Szársomlyóról származnak vagy a Mecsek Pécshez közeli részének barlangjaiban találhatták. A mesterséges fény igen kevéssé vonzza, elsősorban csalétekkel gyűjthető. Az elmúlt évtizedekben nem sikerült előfordulását megerősíteni.”

   Viertl Adalbert (1831-1900)

Egyértelmű az idézetből, hogy legújabb mecseki publikációt (Fazekas 2006)  Varga et al. (2012) nem vették figyelembe vagy nem olvasták. A Szársomlyó, mint potenciális Viertl-lelőhely valószínűtlen, mert a Mecsek kutatás egykori legendás alakja ott sohasem gyűjtött, az adat minden bizonnyal a Pécs feletti Mecsek oldalból származik.

Egy további fontos lelőhelyadat is elkerülte a hazai kutatók figyelmét. Balogh Imre (1978) mecseki faunamunkájában leírja, hogy egy Erdős József 1933. IX. 27-én is gyűjtött (vagy talán nevelt) példányra bukkant az MTM gyűjteményében, amely Kisszállás lelőhelycédulával volt ellátva. Vajon megvan még ez a példány, s ha nem hova lett?

Nowacki (1998) szerint: „In Central Europe known only from Hungary. Rare and local”. A szerző nem vette figyelembe az osztrák faunakatalógust (vö. Huemer & Tarmann 1993), melyben kimutatták „Osttirol”-ból. További balkáni és közép-európai faunisztikai irodalmak átvizsgálása még nem történt meg, így a fenti elterjedési adatok csak vázlatosak. Magyarországi lelőhelyeit a térképen láthatjuk.

Holomediterrán, saxicol faj (Varga et al. 2004). Gozmány (1970) szerint az imágók június-július hónapokban repülnek, s feltehetőleg barlangokban áttelelnek. A hernyók valószínűleg száraz, fonnyadt levelekkel táplálkoznak az avarban, s ott is bábozódnak.

1. ábra. Az Orectis proboscidata imágójának habitusképe (fent balra) és lelőhelye Alsóperepusztán (Bakony hegység)

valamint vázlatos földrajzi elterjedése  Magyarországon és szomszédos területeken

Irodalom

Abafi-Aigner L., Pável J., Uhryk F. 1896: Ordo. Lepidoptera. In: Fauna Regni Hungariae III. Artropoda. – Budapest pp. 5–82.

Fazekas I. 2006: A Mecsek nagylepke faunája (Lepidoptera: Macrolepidoptera. In: Fazekas I. (ed.): A Mecsek állatvilága I. – Folia comloensis 15: 239–298.

Fazekas I. 2014: A Keleti-Bakony nagylepkefaunája III. Alsóperepuszta bagolylepkéi

[Die Grossfalter-Fauna des östlichen Bakony-Gebirges III. Noctuidae Arten von Alsóperepuszta] (Lepidoptera: Noctuidae). – e-Acta Naturalia Pannonica 7: 15–32.

Huemer P. & Tarmann G. 1993: Die Schmetterlinge Österreichs (Lepidoptera). – Tiroler Landesmuseum Ferdinandeum, Innsbruck, 224 p.

Nowacki, J. (1998): The Noctuids of Central Europe. – Bratislava pp. 1–51,  B & W Plates 1–41, Colour Plates 1–24.

Varga Z.,  Ronkay L., Bálint Zs., László M. Gy., Peregovits L. 2004: Nagylepkék. Macrolepidoptera. In: A magyar állatvilág fajjegyzéke. 3. kötet. – Magyar Természettudományi Múzeum, Budapest, 111 p.

Varga Z. (szerk.) 2012: Magyarország nagylepkéi. (Macrolepidoptera of Hungary.) Második, javított kiadás. (Second, revised edition).  – Heterocera Press, Budapest,  256 p.