A XIV. század elején épült templom koragótikus stílusban épült. Az egyházi „canonica visitatio” 1733-ban már csak romként tesz róla említést. G. Sándor M. (1974) szerint az ún. egyhajós, egyenes szentélyzáródású, középkori templomok közé tartozik. Környékünkön ilyenek a mánfai, a hetvehelyi és a mecseknádasdi (Szent István-) templomok. Hajója téglalap alaprajzú, 5,90x8,40 m-es alapterületű.  A szentélye a hajónál keskenyebb, szintén téglalap alaprajzú, méretei: 3,70x4,10 m. A hajót és a szentélyt diadalív választotta el egymástól. A szentélyből északi irányban nyílik a 2,80x3,65 m-es belső méretű sekrestye. Ny-i oldalát két támpillér erősítette meg. A templomnak tornya nem volt. Kapuja a templom déli oldalának közepén található, eredeti formájában kosáríves boltozatú volt.

(fotó: Fazekas I., 2006)

Bár abban az időben még nem voltak talajmechanikai vizsgálatok, mégis a legoptimálisabb helyen, egy terasz-szerű tereplépcsőn, kemény, szilárd alaphegységi kőzet kibúvásán jelölték ki a helyét. Építőanyagául azonban mégsem az alatta található középsőliász mészmárgát, hanem még ennél is jobb minőségű, időállóbb kőzeteket választottak. E kőzeteket déli irányban néhány száz méterről, a széntelepes összlet felszíni előfordulásának területéről szállították ide. Feltehetően már jól ismerték a széntelepek felszíni kibúvásait és helyi felhasználásra kezdetleges módszerekkel bányászták is azokat. Így hamarosan rájöttek, hogy a széntelepek fedő- és fekükőzetei között olyan szilárd, tömör, kovás kötésű kőzetdarabok akadnak, melyek kiválóan alkalmasak építési célokra. A geológusok homokos aleurolitnak, finomszemű homokkőnek nevezik ezeket az alsóliász korú, mintegy 200 millió ével ezelőtt keletkezett kőzeteket. (A templom nyugati falán, a támpillérek között egy vékony kőszéncsíkot tartalmazó építőkő is látható.) Az üledékes kőzetek mellett kréta időszaki, 130 millió éves vulkáni eredetű kőzetdarabok (bazalt) is találhatók a falakban, melyeket szintén a közeli hegyoldalakból fejtettek.

A templom falának vastagsága meghaladja a 80 cm-t (Fazekas 2004). A köveket meszes habarcs köti össze, melyhez a sárga, középszemcséjű miocén homokot a volt Kossuth-aknával szemközti Budafai-völgyben bányászták. A mészégető kemencék a Kaszánya-patak bal partján, a mai Mecsekpölöskén, a miocén mészkő anyagú Nagy-hegy ÉNy-i lejtői alatt állhattak.

A kapu kőkerete nagy valószínűséggel később, a XV. században készült, a késői gótikára jellemző finom, ún. tudoríves faragással. Anyaga miocén korú, vagyis kb. 16 millió éves szürkésfehér színű mészkő. Ez a mészkő apró egysejtű élőlények: Amphistegina nevű foraminiferák lencse alakú vázainak tömegéből keletkezett, e vázak mikroszkóp nélkül, egyszerű kézi nagyítóval is jól láthatók a kapukeretben. Ezt a nehezen faragható, ám kemény, időálló kőzetet feltehetően Mecsekjánositól északra, a Nagy-hegy (Hoch-kopf) kőbányájában fejtették valaha, ahol a miocén sekélytengeri rétegek között fordulhatott elő vékony padokban ez az értékes építőkő. A kapukeret faragása valószínűleg a templom mellett történt. Erre abból következtetünk, hogy a faragás során leeső néhány nagyobb mészkődarabot a középkor építőmestere a megbontott kapuzat két oldalán beépítette a templom falába, anyaguk élesen elüt a templomfal többi építőkövétől.

A kapu kőkeretének beállításával egy időben épülhetett a szentélyből nyíló négyszögletes alaprajzú sekrestye, melyet szintén megerősítettek támpillérekkel. Komlód falu ebben az időben valószínűleg fejlődő, gazdagodó korszakát élte. Ennek vetett véget 1543-ban a török hadak dúlása. Ez a masszív, jó anyagból, igényes munkával épült kis templom még ma is állna, ha a törökök nem rombolják le. A falu lakosságának jó része is elmenekült, az ősi Komlód falu a török idők alatt teljesen elpusztult.

Az 1955-ben végzett szakszerű állagmegóvás során rábukkantak a templom egykori keresztelőmedencéjére. Miocén lajtamészkőből faragták, mégpedig oolitos-gumós szövetű, ún. lithothamnius mészkőből. A lithothamniumok, más néven vörösmoszatok mészvázat fejlesztő moszatok, intenzív élettevékenységük során vázaikból zátonyokat, kisebb szigeteket hoznak létre. Az ilyen zátonymészkő (melyet a Mecsekjánosi–Mecsekpölöske közti útbevágásokban láthatunk) könnyen faragható, de mállékony, csak beltéri felhasználásra alkalmas. E mészkőből készült a keresztelőmedence, melynek átmérője 65 cm, magassága 45 cm, fedőjével együtt (mely sajnos nem került elő) csaknem szabályos gömb alakú lehetett. A keresztelőmedencét a Városi Helytörténeti Múzeum kiállításában tekinthetjük meg.

Irodalom

Fazekas I. (2006): Szép hazánkat járva: Komló. Középkori templomrom a belvárosban. – Élet és Tudomány, LXI. Évf. 48: 1524.