| Következő 10 cikk | Előző 10 cikk |
Védjük a hóvirágot! |
Fazekas Imre (2007.03.04.) |
|
Néhány évvel ezelőtt, március 8-án, a nemzetközi nőnapon hóvirágcsokrok százezreivel köszöntötték a lányokat, asszonyokat. Ez még 2006-ban sem volt ez furcsa, sőt több iskola tanári szobájának vázáiban is ott díszelgett, de itt-ott még az utcai árusoknál is feltűnt.
Sajnos még sokan nem tudják, hogy 2005. szeptember elseje óta a hóvirág (Galathus nivalis) is védett növény lett Magyarországon. Mivel a korábban nem ritka tavaszi hírnök szerte az Európai Unióban is veszélyeztetetté vált, közösségi védelem alá is került. Gyűjtése, árusítása az ország egész területén tilos. Pénzben kifejezett természetvédelmi értéke szálanként 10 000 Ft.
Az egységes uniós védelem, szinte az utolsó „pillanatban” jött, mert a gátlástalan kereskedelmi gyűjtés következtében egyes földrajzi területekről valósággal nyomtalanul eltűnt vagy annyira meggyérült, mutatóban is alig lehetett a nyomára bukkanni. Szerencsére mindez még nem mondható el Baranya megyéről. A Mecsek néhány pontján ma is nagy tömegben megcsodálhatjuk (pl. Árpád-tető környéke), de soha ne szedjük le, ne tapossuk össze, inkább készítsünk róla fényképfelvételeket.
A hóvirág kedveli a domb- és hegyvidéki gyertyános-tölgyeseket, bükkösök, a patakparti égerligetek és a síkvidéki folyóinkat kísérő ligeterdőket. Gyakran már az olvadó hófoltok között virágot bont, s virágzása elhúzódhat egészen március végéig, április elejéig. Az egyszikűek osztályába, a spárgavirágúak rendjébe és az amarilliszfélék családjába tartozó hagymás növény, bókoló, leples virágából egy bogyószerű toktermés fejlődik. Legközelebbi rokonai a szintén védett tőzike, s kertekből is jól ismert nárcisz.
|
Nagy gombafű - Androsace maxima |
Fazekas Imre |
|
A védett növényt Pál Róbert (2002) térképezte fel a Mecseki flójárásban (Sopianicum). Areája Európában diszjukt, ugyanakkor a Balkán-félszigettől Ázsia középső részéig, az erdősztyepp zónában már elterjedt.
Magyarországon megtalálták az Alföldön, a Dunántúl és az Északi-középhegység számos pontján.
A nagy gombafű eredetileg a nyílt löszgyepek faja. Másodlagos termőhelyei a löszbe bevágott mélyutak oldalai. Hazánkban leggyakrabban az extenzív szőlőskertekben, gyümölcsösökben bukkan fel.
A növény fennmaradását az intenzív szőlőtermesztés és gyomírtószerek használata veszélyezteti.
Természetvédelmi értéke: 10 000 Ft. |
Martilapu-vajvirág - Orobanche flava a Mecsekben |
Fazekas Imre |
|
Magyarországon sokáig csak a Bakony, a Börzsöny és Bükk magaskórósaiból és montán bükköseiből volt ismert.
Tóth I. Zsolt felfedezte egyetlen D-Dunántúli termőhelyét a Zobákpusztától Magyaregregyik húzódó Egregyi völgyben.
A 15-40 cm magasra is megnövő új mecseki növény acsalapufajokon és martilapun élősködik, s június-júliusban virágzik.
Magashegyi, reliktum jellegü szádorfaj. Flóratörténeti értéke miatt mecseki feltérképezése és védelme kiemelet természetvédelmi feladat. |
Tömjénillat - Libanotis pyreanica a Mecsekben |
Fazekas Imre |
|
Mecseki előfordulását több kutató is megkérdőjelezte. Kitaibel óta a Geresdi-dombságon sem találtak rá az újabb vizsgálatok során.
Tóth I. Zsolt szorgos megfigyeléseivel ismét felfedezte Szászvár, Máza és Pécsvárad térségében beerdősülő száraz gyepekben.
Bár nem védett, de feltehetőleg veszélyeztetett faj.
|
Őszi füzértekercs - Spiranthes spiralis |
Fazekas Imre |
|
A növényt a Kelet-Mecsekből sokáig nem ismerték.
Tóth I. Zsolt egy óbányai és egy hidasi pusztafüves lejtőn fedezte fel néhány évvel ezelőtt, később Teleki Balázs a Geresdi-dombságon is rábukkant. Korábban a Ny-Mecsekben már megfigyelték.
Többnyire mészkerülő kosbor, mely főként a Dunántúlon elterjedt, s csak szórványos populációi élnek a Duna-Tisza közén (Harta, Akasztó).
Kedveli a lápréteket, az írtásréteket és homoki gyepeket, s nem ritka a pusztafüves jeltőkön sem, ahol augusztus végén, szeptemberben virágzik.
Természetvédelmi értéke: 10 000 Ft.
|
Bánáti bazsarózsa - Paeonia banatica |
Nagy Gábor |
|
A Földközi-tenger mellett élő piros bazsarózsa (Paeonia officinalis) pannóniai bennszülött, preglaciális reliktumnak tekinthető rokona.
Ma már életképes állománya a világon csak a Kelet-Mecsekben található. A szára nem fásodó, mintegy 40-60 cm magas. Levelei háromszorosan hármasan összetettek, levélkéi hosszúkásak, alul szőrösek. Magányosan álló virágaiban 5-8 bíborszínű sziromlevél található. Szőrös tüsző terméseiben kb. 8 mm átmérőjű fekete magok fejlődnek. Április végétől május közepéig virágzik. A meleg, félszáraz és üde termőhelyeket kedveli, ezért elsősorban a déli lejtőkön és hegygerinceken él. Szereti a meszes, laza, kőtörmelékes erdőtalajokat. A félárnyékos termőhelyek növénye, de jól elviseli a teljes megvilágítást is. Leggyakrabban cseres-tölgyesekben, ezek szélein, tisztásain található. Mészkőtörmelékes hegycsúcsokon és hegygerinceken melegkedvelő törmeléklejtő erdők nyújtanak számára menedéket.
Fokozottan védett növény, eszmei értéke: 100 000 Ft.
|
Következő 10 cikk | Előző 10 cikk |
| |