Eupithecia ochridata Sch�tze & Pinker, 1968 – �rm�s t�rpearaszol�

Eupithecia ochridata Sch�tze & Pinker, 1968; In Pinker R.: Posebno Izd. prirodon. Muz. Skopje 4: 17. Locus typicus: „Pe�” [sic!] (F�nfkirchen), P�cs, Magyarorsz�g.

Synonyma: Eupithecia szelenyii Vojnits, 1969

.

< Eupithecia ochridata, P�cs, Mecsek, Tubes, sziklagyep | Locus typicus in Mecsek Mts., P�cs, Hungary

Mironov (2003) az eur�pai „Eupitheciini” k�nyv�ben a locus typicus-t m�r �gy adta meg: „Macedonia: Ochrid”.  Val�sz�n�leg nem olvasta el az eredeti le�r�st. Az „ Ochrid” telep�l�sn�v helyes�r�s�ban t�bbnyire hi�nyzik a „c” bet�: Ohrid;  maced�nul, Охрид, alb�nul Oh�r/Ohri, bolg�rul Охpид/Ohrid, t�rt�nelmi t�r�k neve pedig Ohri.

Vannak azonban olyan r�gebbi nyomtatott t�rk�pek, amelyeken az „Ochrid” n�v szerepel (B�lint Zs. pers. comm.). Felt�telezhet�, hogy a fajn�v ez�rt lett ochridata, s nem ohridata.

A t�puslel�hely helyes �rtelmez�se

Sch�tze �s Pinker (1968) az E. ochridata eredeti le�r�s�ban a k�vetkez�ket k�z�lt�k: „…Ich besa� zu dieser Zeit schon viele Jahre eine Serie dieser Art aus F�nfkirchen in Ungarn wo ich sie von Raupen erzog, die auf Artemisia camphorata gesammelt wurden. Holotypus:  M�nnchen  Pėc  ex  1.  5.  1939,  Allotypus:   Weibchen Pėc  ex  1. 5. 1939, Paratypen: 7  M�nnchen  u. Weibchen  norm gleichen  Fundorte  1 M�nnchen  ex  1. Ohrid  5.  1955."

Mironov (2003) eur�pai k�nyv�ben az Eupithecia ochridata locus typicus-�t �gy adta meg: „Macedonia: Ochrid“. Feltehet�leg Mironov nem olvasta az eredeti n�met nyelv� fajle�r�st. Ez azonban helytelen, mert az eredeti le�r�sban – igaz t�ves bet�z�ssel – P�cs („Pėc”) szerepel. Innen sz�rmazik a holotypus, az allotypus, tov�bbi h�t parat�pus, s csup�n egyetlen maced�n parat�pus van.

Pinker m�g P�cs n�met nev�t is megadta („F�nfkirchen in Ungarn”). A locus typicus teh�t helyesen P�cs, Magyarorsz�g.

Ezekre az anom�li�kra m�r kor�bban Vojnits (1977) is utalt. Ugyanitt Vojnits a fajt le�r� t�rsszerz�k nev�vel kapcsolatban a k�vetkez�ket jegyezte meg: „…a m�r kor�bban elhunyt Edward [sic!] SCH�TZE nem lehet a faj t�rs-le�r�ja, m�g ha PINKER – �rthet� tiszteletb�l – ezt k�v�nta is. Teh�t a helyes n�v: Eupithecia ochridata PINKER, 1968 (nec ochridata PINKER et SCH�TZE, 1968) = szelenyii VOJNITS, 1969).".

Mivel a n�v egy�rtelm�en t�rszerz�s�g alatt jelent meg, ez�rt tal�n �gy kellene r� hivatkozni, hogy Sch�tze & Pinker, in Pinker 1968, in Sch�tze & Pinker, 1968.

Mironov (pers. comm. 2019) szerint sem lehet Eduard Sch�tze az Eupithecia ochridata egyik le�r�ja, ugyanis m�r 1961-ben elhunyt. Peter Mansfeld (Naturkunde Museum im Ottoneum, D-Kassel) korabeli dokumentumok megk�ld�s�vel meger�s�tette, hogy E. Sch�tze 1961. m�jus 3-�n   63 �ves kor�ban s�lyos betegs�gben hunyt el.

Megjegyz�s: Sajnos nemcsak a fenti probl�m�k j�rultak hozz� ahhoz, hogy az Eupithecia ochridata oly r�g�ta gondot okoz a kutat�knak. Az eredeti le�r�sban semmilyen �br�t (im�g�, genit�lia) nem tal�lunk, amely a taxon azonos�t�s�t seg�ten�. Horv�th (2019) tanulm�ny�ban eklat�nsan mutat r�, amikor �gy �r: „A klasszikus elveken nevelkedett tud�sok sok�ig fontosabbnak tartott�k az �r�sbeli ismeretk�zl�st a vizu�lis megjelen�t�sn�l.” Majd k�s�bb �gy folytatta „…Sokszor el�fordul, hogy a t�pusp�ld�nyok megs�r�lnek, deform�l�dnak, sz�neik megfakulnak, vagy elpusztulnak, megnehez�tve a rendszertannal foglalkoz� tud�sok munk�j�t. A fajle�r�s k�sz�tett �br�k azonban komoly seg�ts�get ny�jthatnak.”

Peter Mansfeld (Kasseli M�zeum) a korabeli sajt� �s egy�b iratok alapj�n sz�mos dokumentumot k�ld�tt Eduard Sch�tze-r�l, akinek e helyen is k�sz�netet mondok. A dokumentumok feldolgoz�sa folyamatban van.

https://museum-kassel.de/de/metanavigation/presse/pressekontakt

Eduard Sch�tze kor�nak kiv�l� �s meghat�roz� Eupithecia kutat�ja volt, de az ut�kor megfeledkezett r�la.

 < Eduard Sch�tze, Kassel

Irodalom - References

Fazekas I. 2019: Magyar Eupitheciini tanulm�nyok 8. Az Eupithecia innotata fajcsoport hat�roz�ja �s elterjed�se Magyarorsz�gon. - e-Acta Naturalia Pannonica 19: 25-40.

Horv�th G. 2019: A term�szettudom�nyos illusztr�ci� t�rt�net�b�l | A tudom�nyt szolg�l� m�v�szet. – �let �s Tudom�ny 75 (22): 681–683.

Mironov V. 2003: Larentiinae II. (Perizomini and Eupitheciini). In A. Hausmann (ed.): The Geometrid Moths of Europe 4: 1–463.

Vojnits A. 1977: Eupithecia – Jegyzetek | Eupithecia – Notizen | 2. Az Eupithecia szelenyii Vojnits, 1969 – E. ochridata Pinker, 1968. – Folia Entomologica Hungarica 30 (1): 186–187.