A Melegmány-völgy Természetvédelmi Területen és közvetlen környékén megfigyelt védett növényfajok (Mecsek hegység)

Nagy Gábor

Duna–Dráva Nemzeti Park Igazgatóság,

H–7625 Pécs, Tettye tér 9.

E-mail: mecsek.te@freemail.hu

Abstract: [Nagy G. (2004): Some floristic data on the flora of Melegmány Valley Nature Protection Area, S Hungary. – Folia comloensis 13: 87–92.] – The thesis discusses the occurring characteristic plant associations and the observed species under protection that can be found in and in the very near vicinity of the Melegmány Valley Nature Protection Area. This area is on the southern slopes of the Mecsek Hills, between the settlements of Pécs and Mánfa in Transdanubian, in Hungary.

Summary: The outstanding botanical value of the area is indicated by the 44 protected species that occur in a relatively small area. However these valuable species do not cease existing outside the protected area. While this thesis discussed the species outside, but near the Melegmány Valley Nature Protection Area, my work in 2001, that presented the botanical values of Western part of the Mecsek Hills (South-Hungary), emphasised the need for the protection of the area from the botanical point of view as well. However this has not happened yet, although it is extremely urgent.

Key words: Floristic, nature conservation, South Hungary, Mecsek Mts.

Bevezetés

A Folia comloensis 7. számában jelent meg Tóth István Zsolt (1998), természetvédelmi őr első dolgozata a Kelet-Mecsek Tájvédelmi Körzet védett növényeiről. Ezen munka adta az ötletet, hogy a Melegmány-völgy Természetvédelmi Terület hasonló tematikájú vizsgálatát elvégezzem. A saját megfigyelések mellett irodalmi adatok is szerepelnek a listán, melyeket természetesen a terepen is ellenőriztünk.

Konkréten a védett területtel foglalkozó botanikai jellegű mű eddig nem született, Ripszám (1995) diplomamunkája inkább erdészeti vonatkozású. Florisztikai adatokra Horvát (1942, 1958, 1976), Kevey (1988, 1997) és Nagy (1998ab, 2001) dolgozataiban bukkantam.

     A 719 ha-os természetvédelmi területet 1957-ben, főként geológiai értékei miatt nyilvánították védetté, azonban botanikai és zoológiai szempontból is igen jelentős értékeket rejteget. Legelterjedtebb növénytársulásai: a mecseki gyertyános-tölgyes (Asperulo taurinae-Carpinetum), a mecseki bükkös (Helleboro odori-Fagetum) és a mecseki cseres-tölgyes (Potentillo micranthae-Quercetum dalechampii). A szűk, mély völgyekben mecseki szurdokerdők (Scutellario altissimae-Aceretum), a sziklás gerinceken ezüsthársas törmeléklejtő-erdők (Tilio tomentosae-Fraxinetum orni) alakultak ki, és a Petnyáktól északra elterülő, déli kitettségű hegyoldalon, valamint a védett terület déli határán, Keresztkunyhó közelében karsztbokorerdő-szerű társulás figyelhető meg.

A kutatás módszerei

A munkámhoz kapcsolódó terepi bejárások során sok florisztikai adat gyűlt össze a területtel kapcsolatban. Ezen 1996 és 2003 között gyűjtött adatokat kiegészítettem az irodalmi adatokkal, amelyeket természetesen a helyszínen ellenőriztem.

Eredmények

A növényfajok felsorolását a Soó-synopsis sorszámainak megfelelő sorrendben adom meg, és külön jelzem a védett terület határán kívül, de annak közvetlen közelében található előfordulásokat (*).

EQUISETACEAE

Téli zsurló – Equisetum hyemale : Mánfa: Petnyák (patakparton).

LYCOPODIACEAE

Kapcsos korpafű – Lycopodium clavatum : Mánfa, Templom-hegy * (tarra vágott szurdokvölgy kilúgozott peremén).

ASPLENIACEAE:

Gímpáfrány – Phyllitis scolopendrium: Vízmosásokban, szurdokvölgyekben viszonylag elterjedt (pl. Mánfai-Kőlyuk bg.).

Fekete fodorka – Asplenium adiantum-nigrum: Mánfa; Kecske-hát * (a gerinc északi letörésében), Kőlyuk (a barlang sziklafalán).

ASPIDIACEAE

Szálkás pajzsika – Dryopteris carthusiana: Mánfa; Kecske-hát * (a gerinc északi letörésében).

Karéjos vesepáfrány – Polystichum aculeatum: Vízmosásokban, szurdokvölgyekben szórványos.

Díszes vesepáfrány – Polysticim setiferum: Vízmosásokban, szurdokvölgyekben szórványos.

HELLEBORACEAE

Méregölő sisakvirág – Aconitum anthora: Pécs: Keresztkunyhó (rendkívül nyílt, karsztbokorerdő-szerű állomány alatt).

Farkasölő sisakvirág – Aconitum vulparia: Szurdokvölgyekben, sziklaerdőkben, bükkösökben elterjedt.

RANUNCULACEAE

Májvirág – Hepatica nobilis: Általánosan elterjedt.

ROSACEAE

Kispárlófű – Aremonia agrimonioides: Pécs: Melegmány. KEVEY (1998) adata, nem sikerült megtalálnom.

Tündérfürt – Aruncus dioicus: Mánfa: Kőlyuk (a gyaloghíd közelében).

UMBELLIFERAE

Aranyos baraboly – Chaerophyllum aureum: Mánfa: Petnyák (déli kitettségű, karszt-bokorerdő-szerű állomány alatt).

RUBIACEAE

Olasz müge – Asperula taurina subsp.  leucanthera: Pécs: Kánya-forrás (gyertyános-töl-gyesben).

CONVOLVULACEAE

Borzas szulák – Convolvulus cantabrica: Pécs: Keresztkunyhó (rendkívül nyílt, karszt-bokorerdő-szerű állomány alatt).

LAMIACEAE

Havasi tisztesfű – Stachys alpina: Mánfa: Kőlyuk, Zsidó-völgy; Pécs: Fehér-kút *, Melegmány-völgy, Mély-völgy, Páfrányos.

SCROPHULARIACEAE

Bársonyos görvélyfű –Scrophularia scopolii: Mánfa: Kőlyuk * (pár méterrel a TT-n kívül, Hosszúcsernél, a patakparton), Pécs: Páfrányos, Pécs: Tripammer-fa (öreg tölgyes alatt).

BRASSICACEAE

Magyar repcsény – Erysimum odoratum: Pécs: Keresztkunyhó (rendkívül nyílt, karszt-bokorerdő-szerű állomány alatt).

ASTERACEAE

Örménygyökér – Inula helenium: Mánfa: Templom-rét * (fűzliget menti magaskórósban); Pécs: Árpádtető * (az „öreg” országútnál).

Magyar zergevirág – Doronicum hungaricum: Pécs: Keresztkunyhó (rendkívül nyílt, karsztbokorerdő-szerű állomány alatt).

Keleti zergevirág – Doronicum orientale: Pécs: Keresztkunyhó (gyertyános-tölgyesben), Mélyvölgy és a Melegmány közti gerincen, cseres-tölgyesben.

CARYOPHYLLACEAE

Piros mécsvirág – Melandrium sylvestre: főként bükkösök alján, szurdok- és sziklaerdőkben elterjedt.

Bársonyos kakukkszegfű – Lychnis coronaria: Pécs: Keresztkunyhó (rendkívül nyílt, karsztbokorerdő-szerű állomány alatt).

Piros mécsvirág és bársonyos kakukkszegfű

(Fotómontázs: Faekas I.)

PRIMULACEAE

Szártalan kankalin – Primula vulgaris: elterjedt

LILIACEAE

Turbánliliom – Lilium martagon: Szurdokerdőkben, sziklaerdőkben, bükkösökben elterjedt.

RUSCACEAE

Lónyelvű csodabogyó – Ruscus hypoglossum: Kevésbé elterjedt, mint a szúrós csodabogyó, de a védett terület közelében, a Körtvélyesi-forrás völgyében található a kiterjedt szúrós csodabogyó állományban.

Szúrós csodabogyó – Ruscus aculeatus: Elterjedt, sokszor rendkívül erőteljes állományokban.

IRIDACEAE

Tarka nőszirom – Iris variegata: Pécs: Keresztkunyhó (rendkívül nyílt, karsztbokorerdő-szerű állomány alatt).

Pázsitos nőszirom – Iris graminea: Pécs: Stiglic-fogdosó (az aszfaltút és erdészeti utak mentén), Keresztkunyhó (rendkívül nyílt, karsztbokorerdő-szerű állomány alatt).

Szibériai nőszirom – Iris sibirica: Mánfa: Petnyák (patakparton, két apró populáció).

Szibériai nőszirom és pázsitos nőszirom

(Fotomontázs: Fazekas I.)

AMARYLLIDACEAE

Tavaszi tőzike – Leucojum vernum: Mánfa: Templom-rét * (patakparton, fűzligetben, néhány tő).

ORCHIDACEAE:

Pirosló nőszőfű – Epipactis purpurata: Mánfa: Kecske-hát * (gyalogút mentén).

Csőrös nőszőfű – Epipactis leptochila: Mánfa: Petnyák (egy tő patakparton), öreg országút * (több, kisebb állomány és egyedüli tövek), Bikkfa-forrás * (a forrás közelében és a patakparton is néhány tő).

Széleslevelű nőszőfű – Epipactis helleborine: Mánfa: Kecske-hát *, öreg országút *.

Kislevelű nőszőfű – Epipactis microphylla: Mánfa: Kecske-hát * (gyalogút mentén).

Tallós nőszőfű – Epipactis tallosi: Mánfa: Petnyák (egy tő patakparton), Bikkfa-forrás * (a forrás közelében és a patakparton is néhány tő).

Bíboros kosbor – Orchis purpurea: Mánfa: Kecske-hát * (gyalogút mentén, sziklaerdő alatt).

Sápadt kosbor – Orchis pallens: Mánfa: Kőlyuk (a barlanggal szemközti sziklafalon, pár tő), Kecske-hát * (gyalogút mentén, két tő), Dóczy-malom * (út mellett, mogyorós erdőszegélyben); Pécs: Keresztkunyhó (rendkívül nyílt, karsztbokorerdő-szerű állomány alatt, egy erőteljes tő), Farkas-árok (sziklaerdőben, kisebb állomány).

Madárfészek – Neottia nidus-avis: általánosan elterjedt.

Kétlevelű sarkvirág – Platanthera bifolia: Mánfa: Kecske-hát * (gyalogút mellett, pár tő).

Fehér madársisak – Cephalanthera damasonium: szórványosan elterjedt.

Kardos madársisak – Cephalanthera longifolia: cseresekben szórványosan előfordul.

CYPERACEAE:

Borostás sás – Carex strigosa: Mánfa: Kőlyuk, Páfrányos (patakparton).

DIOSCOREACEAE:

Pirítógyökér – Tamus communis: a terület déli határán futó út menti erdőszegélyekben, a két karsztbokorerdő-szerű állományban szórványosan elterjedt.

Értékelés

A viszonylag kis területen előforduló 44 védett növényfaj is jelzi a terület kiemelkedő botanikai jelentőségét, azonban ezen értékek nem szűnnek meg a védett terület határán kívül. E dolgozat is ismertette a Melegmány-völgy Természetvédelmi Területen kívül, de közvetlen közelében előforduló fajokat, míg 2001-ben, a Nyugat-Mecsek botanikai értékeit bemutató munkám az egész tájrész növénytani szempontból is szükséges védelmére mutatott rá. A Mecsek nyugati részének védelme azonban még ma sem valósult meg, pedig sajnos az idő egyre jobban sürget.

Irodalom – References

Borhidi A. & Sánta A. szerk. (1999): Vörös Könyv Magyarország növénytársulásairól 1–2. – TermészetBÚVÁR.  Alapítvány Kiadó, Budapest, pp. 404.

Horvát A. O. (1942): A Mecsek-hegység és déli síkjának növényzete. – A ciszterci rend kiadása, Pécs, pp. 159.

Horvát A. O. (1958): Pótadatok a „Mecsek-hegység és környékének flórájához”.  – A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 1957: 31–49.

Horvát A. O. (1976): Pótlások és kiegészítések a „Mecsek-hegység és déli síkjának növényzete” ismeretéhez (1942–1975) III. – Dunántúli Dolgozatok 10: 23–46.

Kevey B. (1988): Útmutató a TTSZ őrök részére a Dél-dunántúli OKTH Felügyelőség működési területén elterjedt veszélyeztetett, védett, fokozottan védett növényeiről. – Pécs.

Kevey B. (1997): A Nyugati-Mecsek szurdokerdei (Scutellario altissimae-Aceretum (Horvát A. O. 1958) Soó et Borhidi in Soó 1962). In Borhidi A.& Szabó L. Gy.(szerk.): Studia Phytologica Jubilaria. Dissertationes in honorem jubilantis Adolf Olivér Horvát Doctor Academiae in annoversario nonagesimo nativitas 1907–1997. – JPTE, Pécs. pp. 75–99.

Kevey B. & Horvát A. O. (2000): Pótlások és kiegészítések „A Mecsek-hegység és déli síkjának növényzete” ismeretéhez (1972–2000). – Folia comloensis  9: 5–70.

Nagy G., Gergely T. & Tóth I. ZS. (1998a): Új adatok az Epipactis-fajok mecseki előfordulásaihoz. – Kitaibelia 3 (2): 249–251.

Nagy G. (1998b): A Mecsek hegység és környékének nőszőfű (Epipactis ssp.) fajai. – Tenkes, Természetvédelmi Tájékoztató, MME, Pécs, 2: 5–13.

Nagy G. (2001): A Nyugat-Mecsek botanikai értékei. – Folia comloensis 10: 143–152.

Ripszám I. (1995): A Melegmány-völgy Természetvédelmi Terület erdei. – Szakmérnöki diplomadolgozat (kézirat).

Tóth I. Zs. (1998): A Kelet-Mecsek Tájvédelmi Körzetben és közvetlen környékén megfigyelt növények (1995–1997). – Folia comloensis 7: 37–47.