Egy k�rd�ses t�rpearaszol�, az Eupithecia spadiceata el�fordul�sa a Mecsekben     Fazekas Imre Irodalom: Acta Naturalia Pannonica 1: 73-78. (2007) (R�szlet a tanulm�nyb�l.)   Az eur�pai Eupitheciini fajokr�l MIRONOV (2003) �sszefoglal� k�tetet publik�lt. A t�rk�pekkel, habitusk�pekkel �s genit�lia �br�kkal illusztr�lt kiadv�nyban az Eupithecia spadiceata Zerny, 1933 fajt is k�z�lte Magyarorsz�gr�l. Az elterjed�si fejezetben k�t hazai bizony�t� p�ld�ny adat�r�l �rt: „1 ♀, Hungaria centr., F�t, 3.VI.1950, leg. Dr. Issekutz (HNHM); 1 ♀ (Hungaria), F�t-Csomad, 23.V.1953, leg. Dr. Lengyel (HNHM). Ugyanakkor a 15. k�pt�bl�n (141d) a Baranyai-Hegyh�ton l�v� Kisvaszarr�l is bemutatja egy n�st�ny E. spadiceata p�ld�ny k�p�t, de a lel�hely sem a sz�veges r�szben sem pedig az elterjed�si t�rk�pen (p. 312) nem szerepel. J�l ismert, hogy az 1960-as �vekben az akkori Erd�szeti Tudom�nyos Int�zet f�nycsapd�t �zemeltetett a kisvaszari erd�szeti k�zpont udvar�n. A gy�jt�tt anyagot Kov�cs Lajos dolgozta fel, amely a Magyar Term�szettudom�nyi M�zeum lepkegy�jtem�ny�ben lett elhelyezve. B�r a m�zeum Eupithecia anyag�t az elm�lt �vtizedekben t�bb specialista is vizsg�lta, az Eupithecia spadiceata-t nem ismert�k fel. Ennek egyik oka, hogy az Eupithecia spadiceata, a sz�rnyak rajzolata alapj�n, k�nnyen �sszet�veszthet� az Eupithecia millefoliata R�ssler, 1866, Eupithecia icterata f. cognata Stephens, 1831 taxonokkal, azonban a genit�li�k b�lyegei mark�ns k�l�nbs�geket mutatnak.       < 1. �bra. Az Eupithecia icterata morfol�giailag k�zel �ll az E. spadiceata-hoz, s nem ritka a Mecsekben     Az elm�lt harminc �vben t�bb sz�z magyarorsz�gi t�rpearaszol� genit�lia vizsg�lat�t v�geztem el, de ez id�ig egyetlen Eupithecia spadiceata p�ld�nyt nem siker�lt tal�lnom. Itt kell megjegyeznem, hogy Kisvaszar jelent�s lel�hely a magyar faunisztikai irodalomban. Sok�ig itt volt a Herminia tenuialis (Rebel, 1899) [Noctuidae] egyetlen hazai lel�helye, de innen ker�lt el� a Chesias legatella (Denis & Schifferm�ller, 1775) [Geometridae] els� magyarorsz�gi p�ld�nya is (UHERKOVICH 1977): 1968. X. 4. (in coll. Magyar Term�szettudom�nyi M�zeum). MIROV (2003) munk�ja egy�rtelm�en r�mutat arra, hogy el kell v�gezni magyar Eupitheciini fauna rev�zi�j�t, k�l�n�sen �rv�nyes ez a vid�ki m�zeumokra �s egy�b gy�jtem�nyekre. Tanulm�nyomban bemutatom az Eupithecia spadiceata �s a hozz� nagyon hasonl� fajok identifik�l�shoz sz�ks�ges morfol�giai k�l�nbs�geket, k�rp�t-medencei habitatjait, illetve elterjed�si t�rk�p�t. Eupithecia spadiceata Zerny, 1933 Dt. ent. Z. Iris 47: 95, pl. 1: 22. Locus typicus: Libanon, Beiruth Area: El�-�zsia, Kis-�zsia, Kauk�zus vid�ke, Oroszorsz�g (Taganrog), Balk�n f�lsziget, Pannon-medence, Appennini-f�lsziget, Magyarorsz�gi elterjed�se: F�t, Kisvaszar. Fenol�gia: Az im�g�k m�jus v�g�t�l augusztus elej�ig egy nemzed�kben rep�lnek. Biol�gia: A faj t�pn�v�nye �s preimagin�lis �llapota ismeretlen. Habitat: Az Eupithecia spadiceata ez id�ig ismert egyetlen d�l-magyarorsz�gi lel�helye (Kisvaszar) a Mecsek hegys�g �szaknyugati oldal�n megh�z�d� Baranyai-Hegyh�ton tal�lhat�. A faj gyerty�nos-t�lgyeserd�k �v�ben, 150-200 m-es tengersz�nt feletti magass�gban egy�tt rep�l (syntopikus) a k�zelrokon Eupithecia millefoliata �s Eupithecia icterata fajokkal (FAZEKAS 2006). A kisvaszari lel�hely (Nagy-erdei-v�lgy) egy h�v�s, patakos v�lgyel�s, ahol extenz�v nedves kasz�l�r�tek valamint szubmediterr�n s�sos �gerliget (Carici pendulae-Alnetum) tal�lhat�k. A k�rnyez� 250–280 m-es domboldalakat z�rt gyerty�nos-t�lgyesek (Asperulo taurinae-Carpinetum), cseres-t�lgyes (Potentillo micranthae-Quercetum dalechampii) uralj�k. A faj a G�d�ll�i-dombs�gr�l is el�ker�lt (F�t, F�t-Csom�d). �l�hely�n uralkod� n�v�nyt�rsul�s a sajmeggyes bokorerd�k (Ceraso mahaleb-Quercetum pubescentis), a sziklaf�ves lejt�sztyepr�tek (Crysopogono-Caricetum humilis) �s a pusztaf�ves lejt�sztyepr�tek (Cleistogeni-Festucetum rupicolae). Ugyanezen lel�helyen tal�lt�k meg a Stageia siceliota (Zeller, 1847) tollasmolylepk�t, amely szint�n �j faj volt a magyar faun�ban (FAZEKAS 1999).