a) Rozsdás csuk, b) mezei pacsirta, c) citromsármány, d) sordély, e) bíbic, f) réti pityer, g) fogoly, h) fürj

a) Rozsdás csuk (Saxicola rubetra): Főként átvonuló fajként jelenik meg a Mecsek vidékén, de két esetben már fészkét is megtalálták. Fészkét sűrű gaz közé, leginkább kis bokrok tövébe rakja. Kedveli a nyílt réteket, ritkás töviskes cserjéseket, ahol a bokrok csúcsán és kórók hegyén énekel.

b) Mezei pacsirta (Alauda arvensis): Nem gyakori, de a szántók, a legelők rendszeres földön fészkelő madara. Zavaráskor a földön lapulva fut el.

c) Citromsármány (Emberiza citrinella): A rétek, mezei sövénysorok, bokros legelők, erdőszegélyek, nyílt bokros területek elterjedt, állandó fészkelő madara. Télen csapatosan járja a mecseki településeket.

d) Sordély (Miliaria calandra): A mezőgazdasági területek bokor-szegélyein, becserjésedett (felhagyott) legelőkön, lucernásokban elterjedt. Magas füvű réteken a cserjék tövében költ. Állandó madár, télen nagy csapatokban kóborol.

e) Bíbic (Vanellus vanellus): Agárdi (1940) a Mecsekalja községeinek határaiból még alkalmi fészkelőként említi (Pécsvárad, Erzsébet, Berkesd, Lovászhetény, Erdősmecske stb.). Molnár (1984) Szászvár vizenyős rétjein 1960-ban valószínűsíti fészkelését. Bankovics (2006) az elmúlt években már nem bukkant a nyomára.

f) Réti pityer (Anthus pratensis): A Mecsekben csak ritkán észlelhető, késő őszi, átvonuló madár. A hegység és térsége a dél-európai telelőhely északi peremén helyezkedik el, így nem ritka, hogy az enyhe teleket a Mecsekben vészeli át.

g) Fogoly (Perdix perdix): Agárdi E. (1940) szerint „Közel az erdőkhöz és a hegyekhez kevés van, ellenben az erdőktől, hegyektől távoli községek határai fogolyban gazdag területek. Bankovics (2006) megállapította, hogy a mezőgazdasági vegyszerek bevezetése és elterjesztése óta, nagyjából az 1960-as évek lejétől kezdve, a fogoly állomány országosan megfogyatkozott, sok helyről teljesen eltűnt, így a Mecsekből is.

h) Fürj (Coturnix coturnix): A Mecsek „fennsíki” szántóinak és legelőinek szórványos fészkelő madara. A fürj is bővebben volt a régi időkben, az 1900-as évek elején, de már Agárdi (1940) is megfogyatkozásáról panaszkodik. A fürj dacol a környezeti ártalmakkal, s ha kis számban is, de még mindig költ a hegység hegylábi mezőgazdasági területein.