|
Egy elfelejtett riport Horvát Adolf Olivérrel
Horvát Adolf Olivér (1907–2006) a mecseki botanikai kutatások meghatározó személyisége volt a 20. században. 95 éves korában interjút adott Cseri Rezső újságírónak, a beszélgetést a Természet BÚVÁR 58. évfolyamában, a 2003/1. számban, immáron 10 évvel ezelőtt olvashattuk. Magam, mint egykori tanítványa, később, mint közeli kollégája az itt közreadott, de már igen elfelejtett korabeli írással emlékezem feledhetetlen alakjára (Fazekas Imre, szerkesztő, 2013. nov. 17.).
Horvát Adolf Olivér egykori mondatai:
„Isten hosszú életet adott, és jó ideig egészségben élvezhettem öreg napjaimat. A szemem, sajnos, az utóbbi években megromlott, de tenni akarásom szerencsére nem csorbult. Sohasem volt időm, sem türelmem az önsajnálathoz. Mindig kerestem és találtam magamnak valami elfoglaltságot. Amikor enyhült a politikai helyzet, végigjártam Európát: tudományos konferenciákon és terepgyakorlatokon vettem részt. Ezeknek a tapasztalatait a munkámban hasznosítottam és tanítványaim révén ma is hasznosítom. Itthon szinte minden egyetemmel tartottam a kapcsolatot, és ez részben még most sem szűnt meg. Változatlanul érdekelnek a szakma kérdései, és volt munkatársaim és barátaim révén még mindig szoros szálak fűznek a Pécsi Tudományegyetemhez, Örülök, hogy ennek a tudományos műhelynek címzetes egyetemi tanára lehetek. Tanítványaimmal együtt mostanában is dolgozom, azaz nincs időm unatkozni, hiszen még csak 95 éves vagyok.”
A cikk teljes terjedelemben, PDF formátumban az alábbi linken olvasható:
horvat_a-o-2003_paptanar-buvar-cikk.pdf
| |