B  O  T  A  N  I  K  A  I       K  Ö  Z  L  E  M  É  N  Y  E  K

A   KIR.  M.  TERMÉSZETTUDOMÁNYI    TÁRSULAT

NÖVÉNYTANI SZAKOSZTÁLYÁNAK FOLYÓIRATA

 VIII.  KÖTET,  1909.  IV.  20.   2.  FÜZET

__________________________________________________________________________________

 Emlékezés Nendtvich Tamásról

Ötven éve, hogy Nendtvich Tamás nincs az élők közt; életrajzát, munkálkodását kellőkép tárgyaló közlemény ez idáig azonban még nem jelent meg. Pedig a magyar botanika történetében Nendtvichnek is méltó helyet kell elfoglalnia, mert ő ama úttörők közt volt, kik Kitaibel utáni időben, a múlt század első felében hazánk növénytani megismerésére irányuló mozgalmat megindították.

Nendtvich Tamás kereskedő-család gyermeke; atyja, Kristóf, vászonkereskedő volt Késmárkon. Született Késmárkon 1782-ben, meghalt Pécsett 1858. aug. 3-án. Középiskolai tanulmányait a késmárki protestáns gimnáziumban végezte, amely intézet adta Hazslinszky Frigyes-t is nemzetünknek.

Nendtvich mint fiatal gyógyszerész 1805-ben került Pécsre, hol mindjárt hozzá is látott a Mecsek és Baranya flórájának tanulmányozásához. Nendtvich Gyula, mohácsi mérnök úr, a boldogultnak egyetlen élő fia, hozzám intézett levelében a következőket írja: „Apám rendkívül nagy fáradsággal és nagy költséggel összebarangolta Baranya vármegyét és Szlavónia nagy részét, különösen a Feketehegyet, az ottani nagybirtokos Prandau báró testvérek, László és Károly támogatásával és a Jankovich-ok szívességével. Heteket és hónapokat töltött a legvadabb vidékeken”.

Nevét a múlt század elején a tudományos körök nagyon jól ismerték; összeköttetésben állott hazánk nevesebb botanikusaival. Így Sadler-rel is. Neki küldötte el a Mecseken talált, külön fajként megállapított Doronicum-ot. Sadler a megállapítást helyben hagyván, Doronicum Nendtvichi Sadler lőn a növény neve. A virágzó Mecsek Egyesület Nendtvich iránti hálából a Doronicum-ot választotta egyesületi jelvényéül.

Ha tekintjük azt, hogy a múlt század elején mennyire visszamaradt nálunk a tudományos szellem, szinte csodálhatjuk, hogy Nendtvich oly önzetlenül a botanika művelőinek sorába lépett. Irodalmilag keveset dolgozott; irodalmi babérokra, dicsőségre nem vágyott soha. A tudományt magáért a tudományért, a természetet magáért a természetért szerette. „Pécsnek lepkéi és vidékükhezi viszonyaik” czímű értekezésében mondja: „Azonban az ember mit nem áldoz sokszor hajlandóságainak s szenvedélyének? és miért ne tenné azt szintén a tudomány kedvéért is? minekutána a tudományos rovarásznak fáradhatatlansága amúgy sem indul nyereségvágyból, hanem azon nemes ösztönből, melynél fogva a tudományoknak is áldozni, a közjóhoz valamivel járulni kíván és a szép természetet szintúgy annak végetlen bölcsességű, jóságos teremtőjét munkálataiban megismerhesse és tisztelhesse. Egyedül ez jutalma a tudományos és egyszersmind erkölcsös embernek”. A tudománynak minő önzetlen szeretete sugárzik ki ezen sorokból.

Munkásságának eredménye ama négy értekezés, melyet a magyar természetvizsgálók VI. pécsi nagygyűlésén 1845-ben mutatott be. Ezek: Pécsnek lepkéi és vidékükhezi viszonyaik. Pécs és környékének viránya. Baranyának fanemei. A gyümölcstenyésztés jelen állapota Pécs környékén.

Nendtvich Tamást a természettudomány minden ága érdekelte. Munkásságának súlypontja azonban a botanikára esett. Gyűjteménye a nemzeti múzeumba került.

Pécs flóráját tárgyaló értekezésében 1100 növénynél többet sorol föl, daczára, amint mondja „Flóra nevendékei felkeresésében Baranyának alig vizsgálám meg még csak hatod részét”. „Baranyának fanemei” czímű értekezésében Baranya fáiról számol be. Az összegyűjtött, meghatározott fajok szárított példányait akkor be is mutatta. Ezt a fagyűjteményt a püspöki könyvtárban mai napig megőrizték.

Nendtvich kiváló gyümölcstermelő is volt; Baranya vármegye 1840-ben e téren elért eredményekért közgyűlésileg kitüntette. Három nagy gyümölcsös kerttel bírt, melyekből jókora részt botanikai kertül használt.

A növénytan iránti szeretetet gyermekeibe is beoltotta. Sadler József ugyancsak 1845-ben a természettudósoknak Pécsett tartott gyűlésén a kosborneműekről szóló értekezésében mondja: „Ide járul még azon növényekre nézve classzikus föld, mellyen jelenleg összegyülekeztünk s mellyet már régen, jelenlevő ügyfelünk Nendtvich Tamás pécsi gyógyszerész az ő szinte olly munkás, mint tanult fiaival és segédeivel, kikben a természeti tudományok iránti szeretetet kifejteni tudta, annyira kizsákmányolt, hogy orvosdoctor Nendtvich Pesten inaugurális értekezésében Pécs vidékének növényeit előszámlálhatá, mellyek között számos kosborneműek, több ritka és egy egészen új faj találtatik”.

Sadler itt Nendtvich Károly-ra, az 1892-ben elhunyt műegyetemi tanárra gondolt, ki fiatalabb éveiben, 1836-ban adta ki a következő értekezését: „Enumeratio plantarum in territorio Quinque Ecclesiensi sponte crescentium, praemisso tractatu generali de natura geognostica montium deque situ, climate et vegetatione ejusdem regionis, Budae 1836.” Nendtvich Károly e munkában jórészben az atyja által elért eredményeket adja elő. Vilmos  nevű fia szintén szenvedélyes botanikus volt; értékes gyűjteménye a helyi főgimnáziumba került.

Gyermekein kívül mások is haladtak az ő nyomdokában; valóságos botanikai iskolát teremtett ő a Mecsek tövében. Követői közül különösen kiváltak Balek rudolf, aki Nendtvichnek volt gyógyszerészsegédje és Májer Móricz, volt cisztercitarendű főgimnáziumi tanár, ki a pécsi főgimnáziumnak 1859-iki értesítőjében megjelent „Die Flora des Fünfkirchner Pflanzengebietes” című értekezésében következő, kegyeletteljes sorokban emlékezik meg mesteréről: „Dem hochgeehrten Herrn Thomas Nendtvich habe ich einen Theil meiner botanischen Wissenschaft zu verdanken, wofür ich hier zu wiederholten Malen meinen innigsten Dank offentlich äussere; − leider ist Thomas von Nendtvich den 3. August im verflossenen Jahre mit dem Tode abgegangen; mit ihm ist ein rastloses Leben, mühevolles Bestreben nach Wissenschaften und umfassende botanische Kenntnisse zu Grabe gegangen. Ehre seiner Wissenschaft, Friede und Ruhe seiner Asche”.

Nendtvich Tamás ötven éve már, hogy szorgalmas, munkás élet után örök pihenőre tért, de emléke még most is erősen él a Mecsek aljában. A Mecsek flórája tanulmányozóinak örök forrásul fog szolgálni Nendtvich Tamás munkássága. És a magyar botanika történetének megírója sem feledkezhetik meg arról, ki a múlt század elején, a magyar tudományos szellem ébredésének legkezdetén oly önzetlen munkásságot fejtett ki a növénytan művelésében.

Róna Jenő

(A szakosztálynak 1906. deczember  9-én tartott üléséből.)