Következő 10 cikk

Előző 10 cikk

A Zengő	Nagy Gábor
A Zengő a hosszúhetényi szőlőskertek felől (fotó: Fazekas, 2006. szeptember) A 682 méter magas Zengő a Dél-Dunántúl és így természetesen a Mecsek legmagasabb csúcsa. Ebből is adódik kiemelt tájképi jelentősége. Sajnos ha délről tekintünk a Mecsek vonulatára, szinte már minden jelentős csúcson találunk valamilyen emberi beavatkozás hatására keletkezett, legtöbbször jelentős magasságú építményt (Jakab-hegy, Tubes, Kis-Tubes, Misina, Árpád-tető, Hármas-hegy, Templom-hegy). Ezért is lenne fontos, hogy a Zengő tájesztétikai vonatkozásban is érintetlen maradjon. Tovább…

Védelemre várva	Nagy Gábor
A Nyugati-Mecsek természeti kincsei Az 1891-ben Pécsett megalakuló Mecsek Egyesület célkitűzései között elsődleges szempont volt a filoxéra-járvány következtében kipusztult szőlővidék gazdasági és turisztikai hasznának pótlására a város számára új bevételi forrás megteremtése. Ezt akkor a "szőlőhegy határán túl, az öreg Mecsek belsejébe" vezető turistautakkal, kilátók létesítésével, tehát a hegység ismeretlenségből való feltárásával képzelték el. Száz évvel később - napjainkban - a Mecsek-hegység nyugati részén bizonyos értelemben hasonló a helyzet. A viszonylagos elzártságot - annak jó és rossz oldalával - jelentő ércbányászat megszűnésével reménykedhetünk a további környezeti károk elmaradásában és a kutatások és ezáltal a védelem megerősödésében. A Mecsek egyik legváltozatosabb geológiai felépítésű hegységünk. A Keleti- és Közép-Mecsektől morfológiailag elkülönülő Nyugati-Mecsek legmagasabb pontja a Jakab-hegy (592 m). A felszínen található legidősebb képződmény a felső perm korú vörös homokkő, melyre durva konglomerátum rétegek, majd a triász időszakban az ú.n. jakab-hegyi vörös homokkő települt. E két utóbbi kőzet erózióval szembeni eltérő ellenállásának köszönhetően alakultak ki a Jakab-hegy déli oldalán a népmondával is körülírt Babás szerkövek. A már említett ércbányászat a homokkőben található urán hasznosítása érdekében indult meg az 1950-es években. A Mecsek nyugati területeire jellemző másik kőzettípus a triász-anizuszi mészkő. E mészkőtípus hajlamos a karsztosodásra, így nagy számú felszíni és felszín alatti karsztforma: víznyelő, dolina, barlang és forrás tarkítja e rendkívül értékes karsztvidéket. A homokköves területen az uránbányászat hatására nagymértékben csökkent talajvíz szintje és nagyszámú forrás és kút apadt el, míg a homokkőtől vastag vízzáró réteggel elhatárolt mészkőterületen nem jelentkeztek e káros következmények. A karsztvidéken jelentős méretű víznyelőkkel találkozhatunk, melyek komoly, több tízezer liter/perces kapacitással is működhetnek. E víznyelőkkel összefüggésben a karszt nagy, patakos barlangokat rejt magában, melyek közül több fokozott védelmet élvez (Abaligeti, Mészégető, Vízfő). A változatos geológiai felépítés nagyszámú talajtípus kialakulását eredményezte, de a terület hegyvidéki jellegéből adódóan főként erdőtalajok alakultak ki. Közülük is legnagyobb kiterjedésben agyagbemosódásos barna erdőtalajok és rendzinák borítják a felszínt. A homokköves területeken savanyú, sekély termőrétegű, gyenge termőképességű, nem podzolos barna erdőtalajok nyújtanak nem éppen optimális feltételeket a megtelepülő növényzetnek. Tovább…

Következő 10 cikk

Előző 10 cikk