A Mecsek−vidéki barlangok biológiai kutatása 1845-ben kezdődött Frivaldszky Imre és Petényi Salamon János abaligeti gyűjtésével. A XX. században olyan neves zoológusok kutattak a hegységben, mint Bokor Elemér, Dudich Endre, Farkas Henrik, Kolosváry Gábor és Soós Lajos. A vizsgálatok  kezdetekben a denevérfauna feltárására irányultak, s csak később terjedtek ki a gerinctelen taxonokra. Több, a tudományra−, a faunára új, illetve endemikus faj került elő (pl. Turbellaria, Trematoda, Annelida, Myropoda, Diplopoda, Mollusca spp.).

A hazai és külföldi szaklapokban szórványosan megjelent mecseki publikációkat − saját kutatásaival kiegészítve − először gebhardt (1964) pécsi muzeológus foglalta össze: „A Mecsek hegység barlangjainak biológiai vizsgálata” címmel. Tanulmányának faunisztikai részében 308 barlangban élő és előforduló állatfajról tett említést. gebhardt nemzetközileg is kiemelkedő barlangbiológiai kutatásait több fajnév is megőrizte (pl. Niphargus foreli gebhardti Schell. [Amphipoda], Lartetia gebhardti Wagner [Mollusca] stb.).

A Mecsek−vidék barlangjainak lepkefajairól ez ideig különálló tanulmány nem jelent meg. Arról sincs tudomásunk, hogy hazai vonatkozásban ilyen jellegű vizsgálatokat végeztek volna. Gebhardt (1964) az abaligeti és mánfai barlangokból  4 lepkefajt mutatott ki: „Vanessa io L.” [Nymphalidae], „Scoliopteryx libatryx L.” [Noctuidae], „Triphosa dubitata L.” [Geometridae], „Euplocamus anthracinalis Sc.” [Tineidae]. gebhardt (1964) szerint a lepkék „vagy véletlenül, vagy a nagy meleg elől bújva, illetőleg téli álomra húzódnak a barlangok előüregeibe”.

Barlanglakó (eutroglobiont), barlangkedvelő (hemitroglobiont) vagy barlangjáró (pseudotroglobiont) lepkefajokat hazánkban nem ismerünk. A barlangokban előforduló lepkék csupán barlangi vendégek (tychotroglobiont), amelyek életciklusuk egyes időszakát (pl. áttelelő lepkefajok) töltik itt, bebábozódásuk a barlang bejáratának falán történik, vagy véletlenül (pl. szél, repülés közbeni besodródás, menekülés stb.) kerülnek oda. Rendszerint az oldalfalakon, a mennyezeten, s a sziklarepedésekben telepednek meg. Főként az éjszakai lepkefauna tagjai, amelyek a nappali órákat töltik ott, s a sötétség beálltával ismét elhagyják a barlangokat.

Gyászlepke - Nymphalis antiopa (Linnaeus, 1758)

Taxonómiai helyzet: Lepidoptera, Nymphalidae, Nymphalinae.

Area és magyarországi elterjedés: Eurázsia és É−Amerika hatalmas területeit benépesítő, rendkívül jól repülő, s igen dekoratív megjelenésű, védett nappali lepke. Magyarországon a hegy- és dombvidékeken egyre gyérülő egyedszámban él (FAZEKAS, 1992).

Biológia: Élőhelyei főleg a patakpartok, a folyóvölgyek fűzligetei. Hernyója fűz−, nyár−, szil− és nyír−féléken él társasan. Évente egy nemzedéke fejlődik, amely júniustól október végéig repül. A kifejlett lepkék (imágók) telelnek át faodvakban, barlangokban, majd márciusban ismét megjelennek, amikor a fák (pl. gyertyán) kicsorgó nedvével is táplálkoznak. 1991. márciusában a  Füstös−lik melletti kőfalon egy sértetlen példányt figyeltem meg. Korábban (1987. december) a barlang bejáratától kb. 6 m-re egy elpusztult nőstény példányt találtam, pókhálóval körbe szőve.

Nappali pávaszem - Inachis io (Linnaeus, 1758)

Taxonómiai helyzet: Lepidoptera, Nymphalidae, Nymphalinae.

 Area és magyarországi elterjedés: Az északi tájak kivételével Eurázsiában széles körben elterjedt. Magyarországon, ahol tápnövénye (csalán) megtalálható, szinte mindenütt gyakori, védett nappali lepke.

Biológia: Magyarországon két nemzedéke fejlődik ki júniustól októberig, de egész évben találkozhatunk vele, mert a telet imágó alakban, barlangokban, faodvakban, pincékben, lakóházak folyosóin, padlásokon tölti, dermedt állapotban. Korai felmelegedéskor már februárban kirepülnek. A baranyai populációk stabilak, nem veszélyeztetettek. A Füstös−likban rendszeresen áttelelnek, de egyedszámuk mindig alacsony.

Részletes irodalom:

FAZEKAS I. (2001): A Kovácsszénájai-Füstös-lik lepkefajai. – Folia Comloensis 10: 83-90.

A tanulmány itt olvasható>     fazekas_2001_barlangi_lepkek-2.pdf