Alapfogalmak ökológia   Az egyedek feletti biológiai rendszerekben tapasztalható jelenségek okaival foglalkozó tudomány. ( szünbiológia, szünfenobiológia) Köznapi szóhasználatban gyakran alkalmazzák a 'természettel kapcsolatban lévő', összefüggésekkel foglalkozó fogalmakra. szünbiológia   Az egyedek feletti biológiai rendszerek tanulmányozásával foglalkozó természettudomány. ( ökológia, szünfenobiológia) szünfenobiológia   Az egyedek feletti biológiai rendszerek szerkezetét, felépítését, a rendszerben zajló jelenségeket vizsgáló természettudomány. ( ökológia, szünbiológia) autökológia   Az egyedek és környezetük kölcsönhatásaival foglalkozó tudomány. szünökológia   A társulások és környezetük leírásával és azok kölcsönhatásainak vizsgálatával foglalkozó tudomány. tájökológia (geoökológia)   Egy kisebb-nagyobb földrajzi egységet és a benne lezajló biológiai folyamatokat vizsgáló természettudomány. geoökológia tájökológia Szerveződési szintek egyed   Az élőlények önálló megjelenési formája. Adott faj egy tagja. szupraindividuális egyedek feletti szerveződés infrainduviduális egyedek alatti szerveződés egyedek feletti szerveződés   Az egyedek kölcsönhatásainak eredményeként kialakult rendszerek, amelyeket sajátos törvényszerűségek szabályoznak. Legismertebb ilyen szerveződések a populációk, a társulások, a biomok és a bioszféra. egyedek alatti szerveződés   Az egyedeket felépítő szerveződések. Ilyenek pl. a szervi, szöveti, sejtes és molekuláris szerveződések. populáció   Az élővilág egyed feletti szerveződésének szerkezeti és működési alapegysége. Azonos fajhoz tartozó azon egyedek csoportja, amelyek térben és időben együtt élnek és génállományuk eltér a faj többi populációjáétól és az egyedek között génátadás valósul meg. életközösség   Egyed feletti szerveződési szint. Térben és időben együtt élő, egymással közös anyagáramlás és energiaforgalom útján kapcsolatban álló populációk rendszere. Legalább egy termelő, egy fogyasztó és egy lebontó faj populációja alkotja, de általában ennél jóval több eleme van. Az ~ -ek térbeli mérete és az őket alkotó populációk száma igen eltérő lehet. Egy adott területen élő populációk fajlistája általában nem azonos az ugyanott található valamelyik ~ populációinak fajlistájával. biom (bioformáció)   Egyed feletti szerveződési szint, a bioszféra kontinens léptékű, csak szárazföldön értelmezett egysége. Az egyes ~ ok kialakulását elsősorban éghajlati tényezők szabják meg, így határaik a nagy klímazónáknak megfelelőek. Nevüket általában a jellemző klimatikus viszony és a vegetációtípus alapján kapják (pl. sarkvidéki tundra, trópusi monszunerdő). Egy ~ számos társulásból áll. bioformáció biom bioszféra   A legmagasabb (egyed feletti) biológiai szerveződési szint, alapegységei a biomok. Tágabb értelmezésben az élet színtere, tehát a Föld külső burájának mindazon rétegei, amelyekben az élet előfordul. ökoszisztéma   Sokféle, gyakran egymással ellentmondó definíciója létezik. Talán legelfogadottabb, amely szerint az ~ -t egy életközösség és annak élettelen környezete alkotja, melyek közös anyag- és energiaforgalomban vesznek részt. Gyakran használják a fogalmat, mint a bioszféra egy biomnál kisebb, szabad szemmel jól elkülöníthető földrajzi egységét. Az ökológus kutatók egy populáció vagy e feletti szerveződési szint tanulmányozására létrehozott rendszermodellként is értelmezik. agroökoszisztéma   Vitatott fogalom, mely alatt leggyakrabban egy mezőgazdasági művelés alatt álló területet értenek. Környezet alapfogalmak környezet   Az egyedek feletti rendszerek körül található és azokra ható élő és élettelen tényezők összessége. ( környék) környék   Az egyedek feletti rendszerek körül található élő és élettelen tényezők összessége. Ezek közül egyesek hatnak a rendszerre, mások nem. ( környezet) környezeti tényező   Az egyedek feletti rendszerekre ható élő vagy élettelen tényező. élő (biotikus) környezeti tényező   Olyan élőlény vagy élőlény csoport, ami egy adott egyed feletti rendszerre hat vagy azzal kölcsönhatásban van, tehát a környezet része. ( populációk kölcsönhatásai) élettelen (abiotikus) környezeti tényező   A természet olyan élettelen eleme (pl. fény, hőmérséklet, víz, talaj tulajdonságai, levegő összetétele), ami egy adott egyed feletti rendszer működésére hat vagy azzal kölcsönhatásban van, tehát a környezet része. biotikus környezeti tényező élő környezeti tényező abiotikus környezeti tényező élettelen környezeti tényező "helyek" élőhely (biotóp)   Olyan terület, ahol egy adott populáció egyedei tartósan és rendszeresen előfordulnak, és valamennyi fejlődési alakjuk megtalálja az élete fenntartásához ill. szaporodásához szükséges körülményeket. (Ez alól kivételek pl. a vándorló halak és a költöző madarak.) vándorlás, ökotóp biotóp élőhely ökotóp   Vizsgálatokon alapuló kategória. A környéknek az a része, amelyet ökológiai vizsgálatok adatainak értékelése alapján azonosítanak. (Csak szerencsés esetben esik egybe az élőhellyel.) ökozóna   A biomok és élettelen környezetük - tehát a rájuk ható fizikai és kémiai tényezők együttese alkotja. A következő ökozónákat különböztetik meg: sarkvidéki-szubpoláris, boreális, nedves mérsékelt, száraz mérsékelt, tropikus-szubtropikus száraz, télen nedves szubtrópus, nyáron nedves szubtrópus, mindig nedves szubtrópus, mindig nedves trópus. ökoton   Két társulás határán kialakuló zóna. Az ~-ban mindkét társulás tagjai megtalálhatóak, és hozzájuk csak a határzónában előforduló fajok is társulnak. ökológiai niche (ökostátus)   A populáció környezetében található forrásoknak az a része, amit a populáció egyedei kihasználhatnak. A niche jelentése fülke, tehát úgy értelmezhetjük, hogy az élettér a különböző populációk számára, a források által alkotott, képzeletbeli fülkécskékre tagolódik. Két azonos niche-ű populáció tartósan nem élhet ugyanazon a térbeli helyen. ( lehetséges ~, megvalósult ~) niche ökológiai niche ökostátus ökológiai niche kompetitív kizárás elve (Gauze-féle)   Ha két populáció környezeti igénye azonos, akkor nem élhetnek tartósan ugyanazon az élőhelyen. Gauze-féle kompetitív kizárás elve   kompetitív kizárás elve lehetséges (fundamentális) niche   A populáció számára szükséges azon források együttese, amikre a az egyedeknek szüksége lenne ahhoz, hogy minden igényüket maximálisan kielégítsék. ( ökológiai niche, megvalósult niche) megvalósult (realizált) niche   Egy adott környezetben egy adott populáció számára ténylegesen rendelkezésre álló források. A ~ mindig kisebb, mint a lehetséges niche. ( ökológiai niche) fundamentális niche lehetséges niche realizált niche megvalósult niche szétterjedés   Az a folyamat, amely során egy populáció egyedei új élőhelyen is elterjednek. Az eredeti élőhely átalakulása esetén a más területre jutott egyedek biztosíthatják a populáció túlélését. vándorlás   Az a folyamat mely során egy populáció egyedei időlegesen vagy véglegesen új élőhelyre települnek. A ~ sokszor két élőhely között rendszeresen történik (pl. költöző madara, vándorló halak). környezet és szerveződések forrás   Mindazon tényezők összessége, amire az egyedeknek szükségük van. ~ lehet pl. a táplálék, a fény, a lakóhely, az ivóvíz, a levegő nedvességtartalma stb. tűrőképesség (tolerancia)   Az egyedek és populációk azon a képessége, hogy a környezeti tényezők változásait bizonyos tartományon ( toleranciatartomány) belül képesek elviselni. Általában fajra jellemző, örökletes tulajdonság. tolerancia tűrőképesség toleranciatartomány (tűrés)   Egy adott környezeti tényezőre vonatkoztatva az a tartomány, amin belül egy adott egyed vagy populáció életképes, tehát az ökológiai minimum és az ökológiai maximum közötti tartomány. ökológiai minimum Egy adott környezeti tényezőre vonatkoztatva az az érték, ami alatt egy adott egyed vagy populáció elpusztul. ökológiai optimum tartomány Egy adott környezeti tényezőre vonatkoztatva az az értékhatár, amely egy adott egyed vagy populáció számára lét- és fajfenntartás szempontjából a legkedvezőbb. ökológiai maximum Egy adott környezeti tényezőre vonatkoztatva az az érték, ami felett egy adott egyed vagy populáció elpusztul. minimum ökológiai minimum optimum ökológiai optimum maximum ökológiai maximum élettani tűréshatár   Laboratóriumi körülmények között mért ökológiai minimum ill. ökológiai maximum értékek. A vizsgálatok általában egy környezeti tényezőre vonatkoznak, miközben a többi környezeti tényezőt változatlanul hagyják. Általában nem esik egybe az ökológiai tűréshatárral. ökológiai tűréshatár   Természetben mért ökológiai minimum és ökológiai maximum értékek. Értékét általában befolyásolja a többi környezeti tényező is. Általában nem esik egybe az élettani tűréshatárral. tűréshatár élettani ~, ökológiai ~ tág tűrésű (euryök)   Egy populáció egy adott környezeti tényezőre ~, ha a toleranciatartomány határai (ökológiai maximum és ökológiai minimum) egymástól távol vannak. Ez esetben a populáció az adott tényezőre generalista. euryök tág tűrésű szűk tűrésű (stenök)   Egy populáció egy adott környezeti tényezőre ~, ha a toleranciatartomány határai (ökológiai maximum és ökológiai minimum) egymáshoz közel vannak. Ez esetben a populáció az adott tényezőre specialista. Ezek a fajok egyben indikátor szervezetek is lehetnek. stenök szűk tűrésű specialista   Egy adott környezeti tényezőt tekintve szűk tűrésű populáció. ( indikátor faj) generalista   Egy adott környezeti tényezőt tekintve tág tűrésű populáció. indikátor faj   Egy adott környezeti tényezőt tekintve szűk tűrésű faj, aminek előfordulása egyben az adott környezeti tényező jelenlétét, általában annak jelentős mértékét is mutatja. Pl. az erdei madársóska vagy a szelídgesztenye jelenléte savanyú kémhatású talajt jelez, a nadragulya vagy a beléndek pedig nitrogénben gazdag talajokon fordul elő. ( specialista) Liebig-féle minimumelv   Liebig 1840-ben megfogalmazott törvénye, mely szerint a növények növekedését mindig az igényekhez képest legkisebb mennyiségben jelenlevő tápanyag korlátozza. Ez az elv az ökológiában is érvényes, így egy faj elterjedését a minimumban lévő környezeti tényező határozza meg. ( korlátozó tényező) minimumelv Liebig-féle minimumelv korlátozó tényező (limitáló faktor)   Az egyed vagy a populáció igényeihez képest minimumban lévő környezeti tényező, ami meghatározza egy adott faj elterjedését. ( Liebig-féle minimumelv) limitáló faktor korlátozó tényező Populációk A populációk szerkezete populáció szerkezete A populációra jellemző tulajdonságok együttese. E tulajdonságok visszahatnak a populációt alkotó egyedekre. ( egyedszám, egyedsűrűség, térbeli eloszlás, koreloszlás) egyedszám   Egy adott populációt alkotó összes egyed száma. A gyakorlatban nehezen megállapítható adat, hiszen a populációk határai nem élesek. populáció egyedszáma egyedszám egyedsűrűség (abundancia, denzitás)   Egy adott populáció egyedeinek száma egységnyi területen (vagy térfogatban). Növénytársulások felvételezésénél 1-5 kategóriákba szokták sorolni. ( relatív ~, abszolút ~) populáció abundanciája egyedsűrűség populáció denzitása egyedsűrűség populáció egyedsűrűsége egyedsűrűség abundancia egyedsűrűség denzitás egyedsűrűség abszolút egyedsűrűség   Egy adott populáció egyedeinek száma egységnyi, azonos méretű területen (vagy térfogatban). populáció abszolút egyedsűrűsége abszolút egyedsűrűség relatív egyedsűrűség   Felvételezések alkalmával használatos kategória. Felület vagy térfogategység helyett szabadon választott egységeken (pl. egy levél vagy hajtás) állapítják meg egy populáció egyedeinek számát. populáció relatív egyedsűrűsége relatív egyedsűrűség térbeli eloszlás   Annak mutatója, hogy a populációk egyedei a térben hogyan helyezkedik el. ( egyenletes eloszlás, véletlenszerű eloszlás, felhalmozódó eloszlás, szigetszerű eloszlás) populáció térbeli eloszlása térbeli eloszlás egyenletes eloszlás   Egy populáció egyedei a vizsgált tér bármely pontján azonos egyedszámban találhatóak meg. A természetben ilyen ritkán fordul elő, de ezt az eloszlást közelítik meg pl. az énekesmadarak hímjei egy lomberdőben. véletlenszerű eloszlás   Egy populáció egyedei a vizsgált térben teljesen véletlenszerűen fordulnak elő és semmi szabályszerűséget nem mutatnak. Ilyen eloszlást mutatnak pl. a pionír fűfélék populációi egy homokbuckákon. felhalmozódó eloszlás   Egy populáció egyedei a vizsgált térben csoportokat képeznek, a csoportok kisebb-nagyobb távolságra helyezkednek el egymástól, de közöttük egyesével vagy néhányadmagukkal is előfordulnak a populációt alkotó faj egyedei. Ez az eloszlás főként növényekre jellemző a magszóródás vagy az indákkal való szaporodás következményeként. szigetszerű eloszlás   Egy populáció egyedei a vizsgált térben kisebb-nagyobb csoportokat képeznek, melyek egymástól néha nagyobb távolságra helyezkednek el. Állatpopulációknál a szaporodási időszakban ez a távolság csökkenhet vagy meg is szűnhet. A természetben ez az eloszlás a leggyakoribb. Ilyenek pl. a csoportosan járó nagyemlősök, a rajokban úszó halak, az államalkotó rovarok, de sok növénypopuláció is. A populációk kölcsönhatásai populációk kölcsönhatásai   A populációk hatnak egymásra és befolyásolják egymás tulajdonságait. A ~ nak számos formája ismert, pl. a mutualizmus, szimbiózis, alliancia, mikorrhiza, kompetíció, kommenzalizmus, antibiózis, allelopátia, táplálkozási kapcsolatok. populáció-kölcsönhatások populációk kölcsönhatásai mutualizmus (együttműködés)   Két populáció mindkét fél számára előnyös kapcsolata (+, +). Ennek legismertebb formája a szimbiózis, de ide tartozik pl. a növények beporzása állatok segítségével vagy szélsőséges példaként az ember növénytermesztő és állattenyésztő tevékenysége is. együttműködés mutualizmus alliancia   A mutualizmus egyik formája, amely során két populáció között laza, egymást segítő kapcsolat jön létre. Ilyen pl. az együtt legelő struccok (akiknek éles a látásuk) és zebrák (jól hallanak) kapcsolata. Bármelyik veszi észre a ragadozót, riasztja a másikat. szimbiózis (együttélés)   A mutualizmus egyik formája, mely során két populáció mindkét fél számára előnyös együttélési, elsősorban táplálkozási kapcsolata jön létre. Ilyen példa a zuzmók szerveződése, ami az algák és a gombák együttélésével jött létre. Hasonló a rovarok és gerincesek bélcsatornájában élő cellulózbontó baktériumok tevékenysége, vagy a nitrifikáló baktériumok együttélése a pillangós növényekkel. ( mikorrhiza) együttélés szimbiózis mikorrhiza   Magasabb rendű növények és a gyökereiken élő gombák együttélése. A szimbiózis egyik formája. kompetíció (versengés)   Két populáció mindkét fél számára hátrányos kapcsolata (-, -). A ~ akkor alakul ki, ha két populáció az élőhely hasonló forrásait használja. versengés kompetíció kommenzalizmus (asztalközösség)   Két populáció közti kapcsolat, amely az egyik fél számára előnyös, a másik számára közömbös (+, 0). Ilyen kapcsolat pl. amikor a ragadozó által elejtett zsákmányt más populációk is fogyasztják. asztalközösség kommenzalizmus antibiózis (amenzalizmus)   Két populáció közti kapcsolat, amely az egyik fél számára közömbös, a másik fél számára hátrányos (0, -). Ilyen kapcsolat pl., amikor egy faj anyagcsere végterméke gátolja más fajok növekedését. amenzalizmus antibiózis allelopátia   Két növénypopuláció közti kapcsolat, amikor az egyik növény által termelt vegyület gátolja a másik növekedését (0, -). (Pl. a dió által kibocsátott juglon nevű vegyület gátolja számos növény fejlődését.) táplálkozási kapcsolat   Két populáció közti kapcsolat, amely az egyik fél számára előnyös, a másik fél számára hátrányos (+, -). Az egyik populáció a létfenntartásához szükséges anyag és energia egy részét egy másik populáció tagjainak elfogyasztásával vagy feldolgozásával nyeri. Ilyenek pl. a növény-növényevő, ragadozó-zsákmány, gazda-parazita kapcsolatok. ( tápláléklánc, táplálékhálózat, parazitizmus, predáció, ragadozás) koevolúció   Két faj populációinak szoros kölcsönhatása, mely során egymás evolúcióját is befolyásolják. Ilyen jelenség figyelhető meg pl. a rovarporozta növények és a megporzó rovarok kapcsolata, vagy egyes gazda-parazita kapcsolatok során. demökológia A biológiai populációk ökológiája populációökológia   A biológiai populációk és környezetük kölcsönhatásaival foglalkozó tudomány. társulás   Térben és időben együttélő populációk alkotják, melyek között kapcsolatokat tételezünk fel. biocönózis   életközösség A populációdinamika populációdinamika   A populáció nagyságának időbeli változásai. Ezek a változások létrejöhetnek a születés és halálozás vagy a bevándorlás és elvándorlás eredményeként. elvándorlás (emigráció)   Az a folyamat, amikor egy populációból bizonyos egyedek kiválnak és más területen alkotnak populációt, vagy más populációhoz csatlakoznak. ( bevándorlás, populációdinamika) emigráció elvándorlás bevándorlás (immigráció)   Az a folyamat, amikor egy populációhoz más területről a faj más egyedei csatlakoznak és a továbbiakban mint a populáció tagjai élnek. ( elvándorlás, populációdinamika) immigráció bevándorlás ivararány   Váltivarú populációkban a hím- és nőivarú egyedek aránya. termékenység (fertilitás)   Egy nőivarú egyed összes utódjának száma. fertilitás termékenység termékenységi ráta   Egy nőivarú egyed egységnyi idő alatt létrehozott utódjának száma. születési ráta szaporodóképesség szaporodóképesség   Egy populációban egy adott időszakban létrehozott összes utód száma. ( potenciális, reális ~) szaporodási ráta   Egy populációban adott időtartam alatt született egyedek száma a populáció nagyságához viszonyítva. natalitási ráta szaporodóképesség populáció szaporodóképessége   szaporodóképesség potenciális szaporodóképesség   Egy populációra (fajra) jellemző maximálisan lehetséges utódszáma. reális szaporodóképesség   Egy populáció adott környezeti feltételek között jelentkező tényleges utódszáma. Ez mindig kisebb, mint a potenciális szaporodóképesség. mortalitás   halálozás halálozás   Egy populációban adott idő alatt elpusztult egyedek száma. ( potenciális, reális) potenciális halálozás   Egy populációban adott időszakban elpusztuló egyedek száma. Ez a szám feltételezi, hogy az egyedek elérik az élettanilag lehetséges élettartamukat. reális halálozás   Egy populációban adott környezeti feltételek között elpusztuló egyedek száma. halálozási ráta   Egy populációban egy adott időszakban bekövetkező halálozások száma a populáció nagyságához viszonyítva. mortalitási ráta   halálozási ráta populációnövekedés   A populáció létszámának változása az időben. Sokszor dőlt "S"-alakhoz hasonló görbével írható le. populációnövekedési ráta (r)   a populáció létszámának változása egységnyi idő alatt. Értéke a szaporodási és a halálozási ráta különbsége. növekedési ráta populációnövekedési ráta egyensúlyi egyedszám (K)   Egy populációnak egy adott környezetben fenntartható átlagos egyedszáma. A populáció növekedését leíró görbe maximális értéke. Az egyensúlyi egyedszámot 'K'-val jelölik. túlszaporodás (gradáció)   Egy populáció egyedszámának az átlagos értékhez képest történő ugrásszerű, jelentős mértékű növekedése. gradáció   túlszaporodás koreloszlás   A populáció megoszlása az alkotó egyedek kora szerint. Ennek alapján a populáció korcsoportszerkezettel jellemezhető, amit az életkorfával tudunk ábrázolni. populáció koreloszlása   koreloszlás korcsoport   Egy populáció azonos életkorú egyedeinek csoportja. életkorfa   Egy populáció különböző korcsoportjait bemutató ábra. ( korcsoportszerkezet) korcsoportszerkezet   Egy populáció összes korcsoportjának viszonya (jellemzése). Legegyszerűbben az életkorfával mutatható be. ( koreloszlás,) fiatalodó populáció   Olyan populáció, ahol több a fiatal, mint az idős egyed; és a születések száma meghaladja a halálozások számát. stabil populáció   Olyan populáció, ahol a fiatal és idős egyedek, valamint a születések és halálozások száma azonos. öregedő populáció   Olyan populáció, ahol több az idős, mint a fiatal egyed; és a halálozások száma meghaladja a születések számát. túlélési görbe   Egy populáció túlélő egyedei számának ábrázolása az életkor függvényében. fajok közötti (interspecifikus) kölcsönhatás   Különböző fajok populációi közötti kölcsönhatás. ( populációk kölcsönhatásai) populációk kölcsönhatásai   Különböző populációk közötti kölcsönhatás. Ezek általában különböző fajokhoz tartoznak, de lehetnek egy faj különböző populációi is. ( mutualizmus, szimbiózis, kompetíció, kommenzalizmus, amenzalizmus, táplálkozási kapcsolatok) fajon belüli (intraspecifikus) kölcsönhatás   Ugyanazon faj különböző populációi közötti vagy egy populáció egyedei közötti kölcsönhatás. Ilyen pl. a táplálékért és egyéb létfeltételekért való konkurencia, párkapcsolat, párválasztási konkurencia. ( populációk kölcsönhatásai) interspecifikus kölcsönhatás fajok közötti kölcsönhatás intraspecifikus kölcsönhatás fajon belüli kölcsönhatás r-stratégisták   Azok a fajok, amelyek evolúciójában a populációnövekedési ráta (r) nagyobb szerepet játszik, mint az egyensúlyi egyedszám (K). Az ilyen populáció egyedei általában kis méretűek, gyorsan szaporodnak, a populációk létszáma nagymértékben ingadozik. Ez a stratégia akkor előnyös, ha a fajok gyorsan változó környezetben élnek. (pl. levéltetvek, pockok) ( K-stratégisták) K-stratégisták   Azok a fajok, amelyek evolúciójában az (K) nagyobb szerepet játszik, mint a populációnövekedési ráta (r). Az ilyen populáció egyedei általában nagy testűek, utódaik száma aránylag csekély. Az állandó, kis értékingadozásokat mutató környezetet részesítik előnyben. ökológiai helyettesítés   vikarizmus vikarizmus (ökológiai helyettesítés)   Az a jelenség, mikor különböző földrajzi területeken vagy különböző jellegű élőhelyeken egyazon rokonsági körnek különböző fajai jelennek meg. helyettesítés vikarizmus Társulások A társulások jellemzői *** ld.elől*** társulás   Térben és időben együttélő populációk alkotják, melyek között kapcsolatokat tételezünk fel. növényasszociáció   Állandó fajösszetételű növénypopulációk alkotják, melyek környezeti igénye hasonló. Egységes megjelenésük miatt, a domináns fajok alapján rendszerbe is sorolhatók. növényközösség (fitocönózis)   A közösségnek a növényi populációkat összefoglaló alegysége. fitocönózis növényközösség állatközösség (zoocönózis)   A közösségnek az állati populációkat összefoglaló alegysége. zoocönózis állatközösség természetes társulás   A természetben, az ember közreműködése nélkül kialakult társulás. mesterséges társulás   Az emberi tevékenység által kialakított, vagy befolyásolt társulás. Fenntartásához általában folyamatos emberi beavatkozás szükséges. társulástan (cönológia)   A társulások törvényszerűségeivel és ezeknek a környezetükkel való kölcsönhatásával foglalkozó tudomány. cönológia társulástan fajszám   Egy társulást alkotó fajok száma. társulás fajszáma fajszám társulásképesség   Azt fejezi ki, hogy egy faj egy társuláson belül milyen csoportosulásban fordul elő (szálanként, kis csoportokba, foltokat alkotva, összefüggő telepekben, összefüggő zárt tömegben). Növénytársulások felvételezésénél alkalmazható tulajdonság. szociabilitás társulásképesség életképesség   Azt fejezi ki, hogy egy társulásban a jelenlévő fajok az adott környezetben milyen mértékben tudják teljes fejlődési ciklusukat végigélni. (Pl. hoznak-e termést, vagy csak vegetatív módon szaporodnak) Növénytársulások felvételezésénél alkalmazható tulajdonság. vitalitás életképesség diverzitás   Annak mértéke, hogy egy társulás mennyire fajgazdag, és az egyes fajokhoz tartozó populációk mekkorák - tehát a társulás fajszámának és egyedszám eloszlásának kifejezése. degradáció   Egy társulás sokféleségének (diverzitásának) csökkenése, leromlása - általában valamilyen külső beavatkozás hatására következik be. társulás degradációja degradáció borítás   Növénytársulások felvételezéséhez használatos kategória. Azt jelzi, hogy a felszín hány százalékát borítja az adott növényfaj. növényállomány   A növénytársulások területileg külön elhelyezkedő foltjai, amelyek faj- és populáció-összetételben megegyeznek. állandóság   Társulások felvételezésénél alkalmazott bélyeg, ami azt fejezi ki, hogy egy adott faj egy társulás több állományában készített felvételezés hány százalékában van jelen. állandó növényfaj   Olyan faj, amely legalább 5 társulástani felvételezés során egy növénytársulás állományainak 80-100 %-ában megtalálható. konstans faj állandó faj karakterfaj   Olyan faj, amely életfeltételeit csak meghatározott környezeti igényű társulásban tudja megtalálni, így ebben a társulásban mindig előfordul, más társulásban viszont csak elvétve. társulás karakterfaja karakterfaj jellemző faj karakterfaj társuláshű faj karakterfaj társulás térszerkezete   Egy társulásban élő populációk függőleges és vízszintes térbeli elrendeződése. társulások struktúrája társulások térszerkezete térszerkezet társulások térszerkezete szintezettség   Egy társulásban élő növénypopulációk függőleges elrendeződése. Kialakulása általában a fényért való versengés eredménye. Az egyes szinteken az élettelen környezeti tényezők (hőmérséklet, páratartalom, fényerősség stb.) értékei jelentősen különbözhetnek. Általában az állatok, gombák, mikroorganizmusok is a szinteknek megfelelően rendeződnek. társulás szintezettsége szintezettség szint   Egy társulásban a növénypopulációk által kialakított függőleges szintezettség egy "emelete". A különböző társulásokban (és a különböző biomok társulásaiban) eltérő a szintek száma. A hazai társulásokban legtöbb szint az erdőkben van. ( talajszint, gyökérszint, mohaszint, avarszint, gyepszint, cserjeszint, lombkoronaszint) vertikális szint szint talajszint   A társulások legalsó szintje, ahol a talajélet folyik. A növények lehatolási mélységéig a talajban el lehet különíteni a gyökérszintet. gyökérszint   A talajban elkülöníthető szint, amelyben a különböző növények gyökerei találhatóak. avarszint   A erdőtársulások egyik szintje, amely a lehullott és elbomló levelekből áll. Általában gazdag ízeltlábú fauna jellemzi és sok gombafaj található meg benne. mohaszint   A erdőtársulások egyik lehetséges szintje. A mohák nagy jelentőségűek lehetnek a víz megőrzésében és a talajfelszíni mikroklíma kialakításában. Magyarországon, mint télen is fotoszintetizáló szint jelentős. gyepszint   Lágyszárú növények által alkotott szint a társulásokban. A gyepképző növények magassága szerint megkülönböztethetünk aljfüveket és szálfüveket. Sok ízeltlábú állatfaj élőhelye. cserjeszint   A cserjék által képzett szint a társulásokban. lombkoronaszint   A fák lombozata által képzett szint a társulásokban. A ~ általában a fák magasságától függően még további szintekre tagolódik. Magyarországon egy vagy két ~-et lehet megkülönböztetni, de pl. egy trópusi esőerdőben 5-7 ~ is kialakulhat. mintázat   Egy közösségben élő populációk térbeli elrendeződése. Kialakulásában szerepet játszik a fényért, vízért, egyes tápanyagokért való versengés is. társulás mintázata mintázat aszpektus   Egy társulás időbeli, minden évben ismétlődő szerkezete. Az ~-ok az évszakok időjárása szerint változnak és bennük az egyes növények különböző fenológiai fázisban találhatóak meg. Így pl. egy tölgyes kora tavaszi ~-ára az odvas keltike, a galambvirág és a bogláros szellőrózsa tömeges virágzása jellemző. A növényeken kívül az állatok (pl. rovarok vagy madarak) előfordulása is az ~-ok változását szemlélteti. fenológiai fázis   A növények egyedfejlődésében bekövetkező különböző szakaszok. Az évelők esetében ezek periodikusan változnak. Leggyakrabban használt ~-ok a csírázás, szárba szökés, kifejlett vegetatív növény, bimbózás, virágzás, terméshozás, elszáradt állapot; illetve rügyfakadás, lomblevelek megjelenése, lombhullás. Egy-egy aszpektusban a növények jellemző ~-ban vannak jelen. fenofázis fenológiai fázis fenológia   A növények egyedfejlődésének szakaszait megállapító résztudomány. ( fenológiai fázis) komplexitás   Annak mértéke, hogy a társulást alkotó populációk között lehetséges kapcsolatok közül mennyi valósul meg. Relatív szám, tehát nem az társulásban résztvevő populációk száma számít, hanem a meglévő kapcsolatok. Egy kevés populációból álló életközösség ~-a lehet nagy és egy sok populációból állóé kicsi. szukcesszió   Egy adott élőhelyen található közösség átalakulási folyamata egy másik közösséggé. A ~ folyamatos, de nehezen megfigyelhető, mert hosszabb léptékű időskálán történik. ( szekuláris ~, biotikus ~,) szekuláris szukcesszió   Földtörténeti léptékű, több ezer évet átfogó intervallumban történő szukcesszió. Mindig egyirányú, nem ismétlődő folyamat, általában az éghajlat megváltozása döntő szerepet játszik. ( biotikus szukcesszió) biotikus szukcesszió   A szekuláris szukcesszió-hoz képest rövidebb (száz években számolható) szakaszokon belül történő, azonos éghajlati körülmények között zajló szukcesszió. pionír társulás   A szukcessziós folyamat első társulása. Általában fajszegény, de a fajok egyedszáma nagy. zárótársulás (klimax)   Jellegzetes felépítésű, viszonylag állandó szerkezetű társulás, amelynek kialakulása felé a szukcesszió halad. Általában fajgazdag és a populációk közti sokrétű kapcsolat jellemzi. A legjobban megfelel egy adott terület éghajlati körülményeinek. klimax zárótársulás Táplálkozás Kölcsönhatások tápláléklánc   Egy társulás populációi közötti lineáris táplálkozási kapcsolat. Viszonylag ritkán fordul elő, csak akkor, ha a tagok táplálékot tekintve specialisták, azaz csak egyetlen féle táplálékot fogyasztanak. Sokkal gyakoribb a táplálkozási hálózatok kialakulása. táplálékhálózat   Egy társulás populációi közötti táplálkozási kapcsolatrendszer, amely egymást fogyasztó populációk rendszeréből áll. táplálkozási lánc   tápláléklánc táplálkozási hálózat   táplálékhálózat táplálkozási szintek   A táplálékláncok ill. táplálékhálózatok azonos funkciójú populációcsoportjai - mint. pl. a termelők, elsődleges fogyasztók, másodlagos fogyasztók, harmadlagos fogyasztók, lebontók, dögevők, élősködök. táplálkozási kölcsönhatás   táplálkozási kapcsolat heterotróf   Azok az élőlények, amelyek más élőlények által felépített szerves vegyületből építik fel saját szervezetüket. Ilyen gyakorlatilag az összes állat- és gombafaj. autotróf   Azok az élőlények, amelyek szervetlen vegyületekből külső energia (pl. fény vagy kémiai) segítségével építik fel a működésükhöz szükséges szerves vegyületeket. Ilyenek a klorofillt tartalmazó zöld növények. termelő (producens)   Autotróf táplálkozású élőlények (legfőként zöld növények), amelyek szervetlen vegyületekből szerves vegyületeket állítanak elő. E szerves vegyületeket használja fel aztán a többi élőlény is saját szervezetének felépítéséhez. fogyasztó (konzumens)   Heterotróf növényevő, húsevő vagy vegyestáplálkozású állatok, amelyek szervezetük felépítéséhez közvetlenül vagy közvetve a termelők által felépített szerves vegyületeket használják fel. ( elsődleges ~, másodlagos ~, harmadlagos ~) csúcsragadozó   A tápláléklánc vagy táplálékhálózat utolsó tagja, olyan ragadozó, ami életében nem szolgál táplálékul más állatnak. dögevő (nekrofág)   Elhalt állatok tetemével táplálkozó élőlény. nekrofág dögevő koprofág   Állatok ürülékével táplálkozó szervezet - pl. egyes gombák, baktériumok, legyek. lebontó (reducens)   Az elhalt élőlények maradványait feldolgozó szervezetek. A szerves vegyületeket a termelők által felvehető (általában szervetlen) vegyületekké bontják le. Ilyenek pl. egyes baktériumok, nyálkagombák, valódi gombák és egysejtűek. ( szaprofág) parazitizmus (élősködés)   A táplálkozási kapcsolatok egyik formája, amely során az egyik élőlény (parazita) élőhelye és tápláléka valamelyik másik élőlény (gazda). élősködés parazitizmus parazita (élősködő)   Olyan heterotróf élőlény, amely egy másik élőlény testén (ektoparazita) vagy testében (endoparazita) él és annak szervezetétől vonja el a szerves anyagokat. ( parazitizmus, fakultatív ~, obligát ~, hiper ~, holo ~, hemi ~) élősködő parazita fakultatív parazita   Olyan parazita, amely hosszabb-rövidebb ideig a gazdaszervezettől eltávolodva is tud élni. Pl.: kullancs, orvosi pióca. obligát (kizárólagos) parazita   Olyan parazita, amely a gazdaszervezet nélkül nem képes élni. Pl.: vírusok, aranka. kizárólagos parazita obligát parazita hiperparazita   A parazita parazitája. Pl.: élősködő állatokban élő vírusok. holoparazita   Teljesen a gazdaszervezetre utalt parazita. teljes élősködő holoparazita hemiparazita   Olyan paraziták (növények), amelyek a gazdanövénytől csak a vizet és az ionokat vonják el, de zöld leveleikkel fotoszintetizálnak. Pl.: sárga fagyöngy. félélősködő hemiparazita predáció   A táplálkozási kapcsolatok egyik formája, amely során az egyik élőlény tápláléka valamelyik másik élőlény. ( ragadozás) ragadozás (zsákmányszerzés)   Két állatpopuláció közti táplálkozási kapcsolat, amelynek során az egyik állatpopuláció (ragadozó) a másik állatpopuláció egyedeit (zsákmány) fogyasztja. zsákmányszerzés ragadozás predátor   Olyan állat, amely táplálékát más állatok megölésével szerzi. producens termelő konzumens fogyasztó primer konzumens elsődleges fogyasztó szekunder konzumens másodlagos fogyasztó tercier konzumens harmadlagos fogyasztó reducens lebontó növényevő (fitofág, herbivor)   Növényeket vagy azok egyes részeit fogyasztó állat. húsevő (zoofág, karnivor)   Más állatokkal táplálkozó állat. vegyestáplálkozású (mindenevő, omnivor)   Növényekkel vagy állatokkal táplálkozó állat. herbivor növényevő fitofág növényevő zoofág húsevő karnivor húsevő mindenevő vegyestáplálkozású omnivor vegyestáplálkozású ragadozó   Állatpopuláció, amely egy másik állatpopuláció (zsákmány) egyedeivel táplálkozik. zsákmány   Állatpopuláció, amelynek egyes egyedei egy másik állatpopuláció (ragadozó) részére táplálékul szolgálnak. kannibalizmus   A ragadozás speciális formája, melynek során a populáció tagjai saját fajtársaikat fogyasztják el. szaprofita (szaprobionta, korhadéklakó)   Elhalt élőlények maradványaiból vagy termékeiből táplálkozó szervezetek. Az obligát ~-k enzimeik segítségével bontják le a szerves anyagokat. Oxigén jelenlétében korhadást, oxigén hiányában rothadást okoznak. A fakultatív ~-k a lebontás mellett parazitizmusra is képesek (pl. a taplógombák). ( lebontók) szaprobionta szaprofita korhadéklakó szaprofita biomassza   Az egy élőhelyen adott időpontban található összes élőlény tömege. A fogalom alkalmazható, mint egy adott társulás, populáció, táplálkozási szint stb. ~-ja is. Biomok trópusi esőerdő   Az Egyenlítő mentén, nedves, meleg klímában kialakult biom, mely a Föld legfajgazdagabb társulásait foglalja magában. A ~-k magas, örökzöld fákból állnak, melyek 5-7 lombkoronaszintet képezve rendeződnek, a legmagasabb szint 50-60 m magas. Az új hajtások kialakulása, a virágzás, a termésérés, a lombhullás folyamatos. Területük a Föld növényzettel borított szárazföldjeinek kb. 6 %-át teszik ki, de az összes faj csaknem fele itt található, valamint a biomassza termelés legnagyobb része. monszunerdő   A trópusi esőerdőktől északra és délre található, 25-35 m magasra növő fákból álló erdőségekből álló biom. A hosszabb száraz időszakok alatt teljesen levetik lombozatukat. szavanna   A monszunerdőt a száraz időszak hosszabbodásával fokozatosan felváltó, gazdag állatvilággal rendelkező biom. ( fás ~, füves ~) erdős szavanna   A szavanna egyik fajtája. Lombozata nem zárul egységes lombsátorrá, a fák átlagos magassága 20 m. A növények alkalmazkodnak a hosszú száraz periódushoz (pl. kaktuszok, kutyatejek). füves szavanna   A szavanna egyik fajtája. A fás szavannát felváltó biom, amelynek növényzete a hosszú száraz időszakhoz alkalmazkodott. Nagy összefüggő gyepes területek alkotják, amelyeket csak helyenként tarkít fa vagy facsoport. A száraz időszakban gyakoriak a tüzek, amik a növények föld alatti hajtásrendszerét nem károsítják. szubtrópusi esőerdő keménylombú erdők   A sivatag szegélyén (leginkább a Földközi-tenger mellékén) előforduló biom. Eredetileg örökzöld fenyők és tölgyek alkottak itt erdőt, de kivágásuk után már inkább csak bozótos cserje vegetáció (macchia) található a helyükön. macchia   A keménylombú erdők helyén ma található 5-8 m magas, sűrű bozót. Jellemző fajai a szentjánoskenyérfa, a krisztustövis és a szúrós csodabogyó. babérlombú erdők   A keménylombú erdőknél csapadékosabb területeken uralkodó biom. Leginkább Kelet-Ázsiában és Amerikában találhatjuk meg. Jellemző fajai (földrésztől függően) a sárkányfa, a virginiai tölgy, különböző rhodonedron fajok, tulipánfák, bambusz. szubtrópusi sivatagok   A szubtrópus igen száraz vidékeit alkotó biom. Csak kevés növény tud alkalmazkodni a szárazsághoz. Ilyenek pl. a szukkulensek (sok víztartó szövettel), az efemerek (magjaik sokáig képesek nyugalomban lenni és csapadékos időszakban kihajtani), vagy nagy gyökérrendszerrel rendelkező növények. Kis számú állatfajnak ad otthont. szubtrópusi félsivatagok füves puszták   A mérsékelt övben, kontinentális klíma hatására kialakuló biom. A növények télen a hideg, nyáron a szárazság miatt nyugalomban vannak. Egy részük tőleveles állapotban vészeli át a kedvezőtlen időszakot, más részük (hagymások, gumósok) föld alatti hajtásaikkal. Jellemző fajok a csenkesz és árvalányhaj fajok, valamint jácintok, nőszirmok, tulipánok. Az állatok közül jellegzetesek a rágcsálók (ürgék, pockok, hörcsögök) és a patások (vadlovak, bölény). Csapadékviszonyoktól függően három típusa alakult ki: A sivatagokat szegélyező peremterületeken a félsivatagos jellegű törpefüves puszták, a csapadékosabb területeken a magasfüves puszták, a lomberdőkkel határos területeken a erdős puszták. Jellemző típusaik Ázsiában a sztyeppek, Észak-Amerikában a prérik és Dél-Amerikában a pampák. törpefüves puszták   A füves puszták egyik típusa. A mérsékelt övi sivatagokat szegélyező félsivatagos klímájú területeken jellemző. magasfüves puszták   A füves puszták egyik típusa. A mérsékelt övben, a félsivatagos területeknél több csapadékban részesülő területeken jellemző. erdős puszták   A füves puszták egyik típusa. A mérsékelt övi lomberdőkkel határos terület, de azoknál kevesebb csapadékban részesülő területeken jellemző. sztyepp   Ázsiában található füves puszta. préri   Észak-Amerikában található füves puszta. pampa   Dél-Amerikában található füves puszta. erdős sztyepp mérsékelt övi sivatagok   A mérsékelt övben található biom, amely csak tavasszal kap rendszeresen csapadékot. Csak kevés, a szárazsághoz alkalmazkodott növényfaj él itt, mint egyes ürömfélék és sótűrő cserjék. Jellemző állatfajok (földrésztől függően) a tevék, tatárantilop, kirgiz teknős. mérsékelt övi félsivatagok lombhullató erdők   A mérsékelt égöv egyik biomja, Magyarország területén ez a legjellemzőbb. A zárótársulásra jellemző, hogy valamilyen lomberdő, amely védett rügyű, évgyűrűs, puha lombú fákból áll. Általában egy vagy két lombkoronaszintű és kevés fafaj alkotja. Változatos állatvilág jellemzi, sok rágcsálóval nagyemlőssel. Csúcsragadozó pl. a farkas, hiúz, réti vagy szirti sas. elegyes erdő   A mérsékelt égöv hűvösebb területein kialakult biom. A lomberdei fafajok (bükk, tölgy, gyertyán) elegyednek tűlevelű fafajokkal (erdei- és lucfenyővel). Ilyen területeket találunk Lengyelországban, a Balti-államokban, Észak-Amerikában a Nagy-tavak vidékén, Magyarországon jégkorszaki maradványként az Őrségben. tűlevelű erdők   A mérsékelt égöv északi, hosszú és hidegtelű részein kialakult biom. Uralkodó fafajok Európában a lucfenyő, az erdei fenyő, a szibériai vörösfenyő, Észak-Amerikában a fehér és fekete lucfenyő, a duglászfenyő és a balzsamfenyő. A növényevők közül elterjedt a jávorszarvas. A kisebb ragadozók közül jellemző a coboly és a nyérc, csúcsragadozók a farkas, a hiúz és a barnamedve. tajga   A tűlevelű erdők Oroszország területén kialakult típusa. erdős tundra   A hideg égöv melegebb részein (sarkkör táján) kialakult biom. A legmelegebb hónap középhőmérséklete még így sem éri el a 10 oC-t. A napszakos ritmus alig alakul ki, hiszen félévig van világos és félévig sötét. Jellemző növényei az alacsony termetű nyírek és füzek, a törpefenyő és a labradortea. tundra   A hideg égöv azon részein alakul ki, ahol a hőmérséklet sosem emelkedik 10 oC fölé. Jellemző növényei a törpecserjék (füzek, áfony-fajok) és a fűfélék. Sok helyen már csak virágtalan növények borítják a talajt, így különböző moha és zuzmó fajok. sarkvidék   A sarkvidék örök hóval és jéggel borított, így a biom elég szegényes. A növényvilág jobbára hidegtűrő algákból áll. a déli sarkvidéken pingvinek élnek, az északi sarkvidéken pedig a rozmár, a jegesmedve és néhány fókafaj a jellemző.