|
Bánáti bazsarózsa - Paeonia banatica
 A Földközi-tenger mellett élő piros bazsarózsa (Paeonia officinalis) pannóniai bennszülött, preglaciális reliktumnak tekinthető rokona.
Ma már életképes állománya a világon csak a Kelet-Mecsekben található. A szára nem fásodó, mintegy 40-60 cm magas. Levelei háromszorosan hármasan összetettek, levélkéi hosszúkásak, alul szőrösek. Magányosan álló virágaiban 5-8 bíborszínű sziromlevél található. Szőrös tüsző terméseiben kb. 8 mm átmérőjű fekete magok fejlődnek. Április végétől május közepéig virágzik. A meleg, félszáraz és üde termőhelyeket kedveli, ezért elsősorban a déli lejtőkön és hegygerinceken él. Szereti a meszes, laza, kőtörmelékes erdőtalajokat. A félárnyékos termőhelyek növénye, de jól elviseli a teljes megvilágítást is. Leggyakrabban cseres-tölgyesekben, ezek szélein, tisztásain található. Mészkőtörmelékes hegycsúcsokon és hegygerinceken melegkedvelő törmeléklejtő erdők nyújtanak számára menedéket.
Fokozottan védett növény, eszmei értéke: 100 000 Ft.
A szerkesztő kigészítése: Szabó László Gy. et al. (2002) szerint a bánáti bazsarózsa életstratégiája más, mint a mediterrán "típusfajé" (Paeonia officinalis). Különösen nagy tömegben fordul elő Hosszúhetény közelében lévő Nagymező birkalegelőin, ahol eredetileg cseres-tölgyesek voltak. Ezek kiírtását és a legeltetést a növény nem sínylette meg, sőt erősen keserű íze miatt még a birkák sem rágták le, ami elősegítette tömeges elszaporodását. Szaporodása történhet a rhizóma növekedése, térbeli szétterjedése, esetleg feldarabolódás révén (pl. vaddisznó túrás), vagy felrepedt tüszőkből szétszórt magvakkal. Feltűnően szép virágjára protogynia és a rovarmegporzás jellemző.
Levele igen mérgező protoanemonint és sokféle fenoloidot tartalmaz. A bánáti bazsarózsa allelopátiás potenciálja erős.
Irodalom
Szabó L. Gy. (2002): Fitokémiai habitus és életstratégia. In: Salamon-Albert É.(szerk.): Magyar botanikai kutatások az ezredfordulón - Tanulmányok Borhidi Attila 70. születésnapja tiszteletére, Pécs pp. 710.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
