|
MELEGMÁNY-VÖLGY TERMÉSZETVÉDELMI TERÜLET
A Közép-Mecsek legszebb völgyeit (Melegmány, Nagy-mély, Petnyák, Zsidó, Farkas-gödör) magába foglaló tájrész elsősorban geológiai értékei miatt élvez védettséget 1957 óta.
Kiválóan tanulmányozhatók a karsztjelenségek: víznyelők, töbrök, üregrendszerek (zsombolyok, barlangok) keletkeztek a triász kori mészkőben. A nagyszámú barlang közül a Mánfai-Kőlyuk fokozottan védett. Leglátványosabbak azonban a felszíni karsztjelenségek: A patakok medrében az oldott mész újrakicsapódásának hatására képződött mésztufa-lépcsők, gátak, amelyek közül a legnagyobb a mintegy 6-8 méteres Melegmány-vízesés.
A változatos terep hatására szintén változatos növényzettel találkozhatunk. Az északi oldalakon és a hűvös, párás völgyekben bükkösök, gyertyános-tölgyesek, a tetőkön melegkedvelő cseres-tölgyesek váltják egymást. A lepusztult hegygerinceken és meredek oldalakon törmelék-lejtő erdők, az igen szűk völgyekben pedig szurdokerdők alakultak ki. A területre jellemző védett növény a szúrós és a lónyelvű csodabogyó, a vesepáfrány-félék, a gímpáfrány, a turbámliliom, a farkasölő sisakvirág, ritkább pedig a sápadt kosbor, a havasi tisztesfű, a csőrös és a Tallós- nőszőfű, a keleti zergevirág és a pázsitos nőszirom. Értékes állatfajai a védett területnek a barlangi patakokban élő vak viziászka és csiga-félék, a felszíni vízfolyásokhoz kötődő, fokozottan védett, endemikus mecseki őszitegzes és a nagytermetű sárgasávos hegyi szitakötő. Fészkel a területen fekete harkály, kék galamb, hegyi billegető és néha kis légykapó is. A barlangok, odvas fák pedig nagyszámú denevér pihenő- és telelő helyei.
Nagy Gábor
| |