A változatos terep hatására szintén változatos növényzettel találkozhatunk. Az északi oldalakon és a hűvös, párás völgyekben bükkösök, gyertyános-tölgyesek, a tetőkön melegkedvelő cseres-tölgyesek váltják egymást. A lepusztult hegygerinceken és meredek oldalakon törmelék-lejtő erdők, az igen szűk völgyekben pedig szurdokerdők alakultak ki. A területre jellemző védett növény a szúrós és a lónyelvű csodabogyó, a vesepáfrány-félék, a gímpáfrány, a turbámliliom, a farkasölő sisakvirág, ritkább pedig a sápadt kosbor, a havasi tisztesfű, a csőrös és a Tallós- nőszőfű, a keleti zergevirág és a pázsitos nőszirom. Értékes állatfajai a védett területnek a barlangi patakokban élő vak viziászka és csiga-félék, a felszíni vízfolyásokhoz kötődő, fokozottan védett, endemikus mecseki őszitegzes és a nagytermetű sárgasávos hegyi szitakötő. Fészkel a területen fekete harkály, kék galamb, hegyi billegető és néha kis légykapó is. A barlangok, odvas fák pedig nagyszámú denevér pihenő- és telelő helyei.

Nagy  Gábor