|
A Zengő
A Zengő a hosszúhetényi szőlőskertek felől (fotó: Fazekas, 2006. szeptember)>
A 682 méter magas Zengő a Dél-Dunántúl és így természetesen a Mecsek legmagasabb csúcsa. Ebből is adódik kiemelt tájképi jelentősége. Sajnos ha délről tekintünk a Mecsek vonulatára, szinte már minden jelentős csúcson találunk valamilyen emberi beavatkozás hatására keletkezett, legtöbbször jelentős magasságú építményt (Jakab-hegy, Tubes, Kis-Tubes, Misina, Árpád-tető, Hármas-hegy, Templom-hegy). Ezért is lenne fontos, hogy a Zengő tájesztétikai vonatkozásban is érintetlen maradjon.
A Kelet-Mecsekről, de a Zengőről is legtöbb embernek a bánáti bazsarózsa (Paeonia banatica) jut eszébe. E látványos növényfaj mellett azonban számos más értékes növényfaj is megtelepedett a hegyen. A növénytársulások Vörös Könyve által fokozott védelemre javasolt ezüsthársas törmeléklejtő-erdőkben (Tilio tomentosae-Fraxinetum), mecseki szurdokerdőkben (Scutellario altissimae-Aceretum), de a „csak” védelemre javasolt mecseki bükkösökben (Helleboro odori-fagetum) is olyan szub- és atlanti-mediterrán növényfajok tömegével találkozhatunk, mint a lónyelvű és a szúrós csodabogyó (Ruscus hypoglossum, R. aculeatus), vagy az olasz müge (Asperula taurina). Mellettük mindenképpen érdemes megemlíteni a Magyarországon csak a Mecsekben előforduló havasi tisztesfüvet (Stachys alpina), valamint a rendkívül ritka hölgyestikét (Hesperis matronalis). Visszatérve a bazsarózsára, fontos megemlíteni, hogy a legfrissebb szakirodalmakban önálló taxonként (Paeonia banatica Rochel) van feltűntetve e pannóniai, preglaciális reliktum, amelynek világállománya ma már szinte kizárólag a Kelet-Mecsekben él (Molnár V. A. 2003, Szabó L. Gy. 2001).
Természetesen ezen kiváló élőhelyek számos értékes állatfaj megtelepedését is lehetővé tették. Az öreg famatuzsálemek, a földön fekvő holt faanyag szép számú védett rovarfajnak biztosít megélhetést. Találkozhatunk itt a csodaszép havasi cincérrel (Rosalia alpina), orrszarvúbogárral (Oryctes nasicornis), szarvasbogárral (Lucanus cervus). Az északi oldal szurdokaiban ritkán előfordul a kis légykapó(Ficedula parva), a bükkösökben gyakoribb a fekete harkály(Dryocopus martius), a kék galamb (Columba oenas) és egy holló (Corvus corax) pár is készített fészket magának. Szintén az idős faegyedek teszik lehetővé, hogy viszonylag távol barlangoktól denevérekkel is találkozhassunk.
Irodalom:
Molnár V. A. (2003): Rejtőzködő kincseink – Növényritkaságok a Kárpát-medencében. Debreceni Egyetem TTK Növénytani Tanszék, Debrecen. WinterFair Kft., Szeged, pp. 26; 188.
Szabó L. Gy. (2001): Különleges mecseki értékünk a bánáti bazsarózsa (Paeonia banatica rochel). Ember és környezet – Elmélet, gyakorlat. Tiszteletkötet Lehmann Antal professzor Úr 65. születésnapjára. PTE TTK Földrajzi Intézet, DDNPI, Pécs, pp. 95-100.
| |