|
A mecseki fogascetek
Kazár Emese 2006.11.30. 22:47
A Kárpát-medence Cetacea anyagának első átfogó feldolgozása Johann-Friedrich Brandt nevéhez fűződik. Műveiben (BRANDT, 1871, 1873, 1874) a Bécsi-medence fosszilis cetjeit dolgozta fel, csakúgy, mint néhány évtizeddel később, ma már klasszikusnak számító munkájában ABEL (1899). A Bécsi-medencei anyag harmadik, egyben utolsó áttekintését PIA & SICKENBERG (1934), valamint PIA (1937) végezte el. A XIX. és XX. század fordulóján több neves magyar geológus járult hozzá az akkori Magyarország területéről előkerült cetleletek kutatásához (BÖCKH, 1899; KOCH, 1900, 1903, 1904; KADIĆ, 1904; PAPP, 1905), ezt követően azonban a sokasodó leleteket elsősorban irodalmi áttekintésekben, és nem rendszertani revíziók keretében dolgozták fel (KORDOS & SOLT, 1984; KORDOS, 1992).
A Kárpát-medencei, és ezen belül a magyarországi Cetacea-kutatás új fejezetét két tényező nyitotta meg. Egyrészt a kovácsszénájai ősdelfin 1993-as felbukkanása, amely már feldolgozása előtt közismertté vált (FŐZY, 1993; SÜTŐNÉ, 2001). Másrészt az elmúlt 10-15 év során a gyűjtők a Pécs melletti, Danitzpuszta néven ismert homokbányában a tengeri emlősök több ezer maradványát gyűjtöttek be. Így a Kárpát-medencei Odontoceti kutatás kiemelt bástyája a Mecsek, ahonnan nemcsak szám szerint a legtöbb új lelet került elő, hanem ezek jelentőségükben is kiemelkedőek.
A fogascetek (Mammalia: Cetacea: Odontoceti) tengeri emlősök, amelyek származásukat ősi patásokig vezetik vissza. A legkorábbi cetek az eocénben, kb. 55 millió évvel ezelőtt jelentek meg a Tethys óceán partjai mentén, és még szárazföldi húsevő patás állatok voltak. Ezek az ún. őscetek (Archaeoceti) hamarosan áttértek a mocsári, partmenti vadászatra, és leszármazottaik az évmilliók során olyannyira alkalmazkodtak a vízi életmódhoz, hogy az eocén végére, kb. 34 millió évvel ezelőttre a tengeri életközösségek csúcsragadozói lehettek. Ezekből az áramvonalas testű, robusztus testfelépítésű állatokból fejlődtek ki az első sziláscetek vagy bálnák, valamint a fogascetek első primitív képviselői is. A fogascetek ezután robbanásszerű fejlődésen mentek keresztül; a legkülönbözőbb életmódú és testfelépítésű formák jelentek meg és tűntek el az evolúció eddigi mintegy 30 millió éve során. Ma a fogascetek mintegy 70 fajjal vannak jelen földünk vizeiben. Származási kapcsolataiknak megfelelően a cetológusok általában kilenc családba sorolják őket. A valódi delfinek (Delphinidae), a narvál és a beluga (Monodontidae), a barnadelfinek vagy tengeri disznók (Phocoenidae), valamint egyes folyami delfinek a cetek történetében fiatalnak számítanak, és csak a mecseki fogascetek eltűnését követően alakultak ki. A csőröscetek (Ziphiidae) első képviselői épp akkoriban jelentek meg a világóceánban, amikor a mai Baranya megyét borító tenger vize delfinek ultrahangjától visszhangzott. Az ámbráscetek (Physeteridae), valamint a folyami delfinek egy sajátos csoportja, a Platanistidae ekkorra már evolúciós fejlődésüknek hosszú szakaszán voltak túl. A mecseki fogascetek egyik képviselője ez utóbbiak rokonságába tartozik, zömmel azonban egy olyan család, a Kentriodontidae képviselői éltek itt, amely a miocén végén, mintegy 5 millió évvel ezelőtt eltűnt a föld színéről.
A Középső-Paratethysben, és így a Kárpát-medence területén fogascetek először a kora-miocénben, az eggenburgiban jelentek meg (kb. 20,5 millió évvel ezelőtt). Az eggenburgi-tenger feltételezett elhelyezkedésének megfelelően maradványaik Magyarország és Szlovákia határvidékéről kerültek elő (HOLEC et al., 1995; KAZÁR, 2003). Az eggenburgi-tenger visszahúzódásával minden tengeri emlős eltűnt a Kárpát-medencéből (KORDOS & SOLT, 1984); cetek maradványait legközelebb a bádeni tenger üledéke őrizte meg. Ebből az időszakból csupán néhány szórványlelet került elő a Mecsekben: Komlón és Danitz-pusztán (KORDOS, 1992; KAZÁR, 2003).
A Kárpát-medencei fogascetek harmadik, egyben utolsó megjelenése a középső-miocén második felére, a szarmatára esik. Lehetséges, hogy nem új bevándorlásokról, hanem egyes bádeni formák továbbéléséről van szó, azonban ennek eldöntéséhez további adatokra van szükség, elsősorban a bádeni korú üledékekből. Az mindenesetre tény, hogy a szarmata-tenger minden korábbinál több fogascet-maradványt őrzött meg a Kárpát-medencében. A lelőhelyek a szarmata korú üledékek eloszlásának megfelelően a Kárpát-medence számos részén megtalálhatók, de kiemelt jelentősége van két területnek: a Bécsi-medencének, valamint a Mecseknek, ahol egymás közelében több lelőhely szolgáltatta (vagy szolgáltatja) a fogascetek fosszilis maradványait. Azonos geológiai koruknak megfelelően e két lelőhelyegyüttes nagyrészt azonos taxonok előfordulását dokumentálja.
A szerkesztő megjegyzése: A tanulmány teljes terjedelem a következő könyvben olvasható:
FAZEKAS I. (szerk.) 2005: A komlói térség természeti és kultúrtörténeti ököksége. - Regiografo, pp. 230. (A könyv megvásárolható. Ára: 2500 Ft.)
| |