Megkezdődött a békamentés Sikondán

Súlyos élőhelykárosítás önkormányzati asszisztencia mellett

 (2007. 02. 26.)

Képek: 1) Kisdiákok békamentés közben, 2) folyik a halastó medrének kotrása, 3) a kitermelt iszapot a patak parti nedves réten terítik szét, ahol több közösségi jelentőségű (Natura 2000) és Berni Egyezmény hatálya alá tartozó lepkefaj él (Fotó: Fazekas, 2007. 02. 24.)

Néhány évvel ezelőtt a komlói önkormányzat a sikondai üdülőterület éppen ezen részét helyi jelentőségű természetvédelmi területté nyilvánította, de elmulasztotta a kötelezően előírt természetvédelmi területet jelző táblák kihelyezést. Az élővilág védelme érdekében a szükséges kezelési tervek a mai napig sem készültek el.

-          Védelem az asztalfióknak! – mondják a sikondai lokálpatrióták.

-          Ki a felelős mindezért? – kérdezik egyre többen.

Tóépítés kérdőjelekkel

Valami nincs rendben a mecseki tavak építése körül sem. Csak üdvözölni lehet a szakhatóságok azon jelzéseit, hogy néhányan  sokszor „urizálásból” vagy kivagyiságból szinte tóépítési lázba kezdtek a hegységben, s még csak érzékelni sem tudják a természetkárosítás megannyi problémáját. A szakhatóságok és független biológus szakértők szerint mindenképpen meg kell akadályozni újabb tavak létesítését, mivel a Mecsek patakos völgyei ökológiailag további terhelést már nem képes elviselni. Természeti örökségünk védelme közös ügy. Elemzések azt mutatják, hogy néhány vállalkozó, sőt közgazdász egyáltalán nem érti a körülöttünk lévő ökológia rendszerek felépítését és működését, s antropomorf megközelítésükkel visszafordíthatatlan folyamatokat indikálnak.  Ha valóban megépül az Enyingről induló, Dombóváron, Sásdon és Sikondán áthaladó gyorsforgalmi autóút, akkor bizonyára mód lesz korszerű, Európában már széles körben elterjed állatvonulási műtárgyak tervezésre és kivitelezésére.

A tudatlanság és a békák

E rövid, de annál szomorúbb bevezető után térjünk vissza a címben is megjelölt békamentésre. A 4 évre visszatekintő sikondai békamentő akció megszervezésére azért volt szükség, mert a tavak mellett elvezető nagy forgalmú utak mentén a tavaszi időszakban ezrével hevertek az úton a békatetemek. A Duna-Dráva Nemzeti Park illetékes munkatársai miután érzékelték a probléma súlyosságát, figyelmeztető táblákat helyeztek ki, s lassabb haladásra, körültekintőbb vezetésre kérték az autóvezetőket. Sajnos a figyelmeztetés csak részben érte el a célját, sokan teljesen figyelmen kívül hagyták. A nemzeti park szakemberei átvizsgálják a tavak mellett áthaladó útszakasz(ok) átereszeit, s 2003-ban európai mintára úgynevezett békaterelőket, 50 cm magas fóliakerítést  építenek ki, valamint még a vonulás megkezdése előtt jól látható táblákon figyelmeztetik az autóvezetőket.

A varangyos békák a magyar közgondolkodásban soha nem tartoztak a kedvelt állatok közé. A tudatlanság, s nemegyszer a babonás hiedelmek miatt régebben rusnya, haszontalan, kellemetlen állatoknak tartották. Az alapos kutatások, a sikeres oktatási- és nevelési programok mára már szinte minden józanul gondolkodó embert meggyőztek arról, hogy a varangyok természeti környezetünk pótolhatatlan és hasznos tagjai. A fajok közül most kiemeljük a Mecsekben elterjedt barna varangyot (Bufo bufo). Az akár 15 cm nagyságura is megnövő (♀♀) barnás vagy okkersárgás lomha békák bőrének váladéka az emberre is veszélyes lehet. A nyálkahártyára jutva kellemetlen gyulladásokat eredményezhet, s a vérbe  kerülve bénulást, sőt halált okozhat. Az ellenük való félelem bizonyára az előbbiekből eredeztethető.

A barna varangyokkal a Mecsekben szinte mindenütt találkozhatunk. Így előfordulnak az erdőkben, cserjésekben, a szőlőkben, a gyümölcsös- és zöldséges kertekben, a városi parkokban, sövényekben, de még a házak pincéiben is. Leginkább csak éjszaka indul vadászatra, nappal a kövek alatt vagy földi járataiban pihen. Kedvenc táplálékai között megtaláljuk az ászkákat, csigákat, férgeket a pókokat és a legkülönfélébb rovarokat. Ezek a sokak által „utálatos állatoknak” tartott kétéltűek emberi mértékkel mérve is igen hasznos tevékenységet folytatnak, hiszen csak a kertekben sok-sok kilogrammnyi emberre, talajra és élővízre veszélyes vegyszer kiszórásától mentesítenek bennünket. Tömegével pusztítják és falják fel a haszonnövényeken támadó csigákat, lárvákat és kifejlett rovarokat. A magyarországi békák biológia, ökológiai, környezetvédelmi jelentőségét már évtizedekkel ezelőtt felismerték, s minden hazai fajukat védelem alá helyezték.

A barna varangyokra a legnagyobb veszélyt a tavaszi időszak jelenti. Amikor a hőmérséklet + 10°C fölé emelkedik (ez nálunk március vége  és április eleje) tömegesen, sokszor százával, ezrével vonulnak a téli búvóhelyről a legközelebbi tó felé, ahol párzanak. Ha vonulásukat forgalmas autóutak keresztezik, akkor az út valóságos békatemetővé válik, szinte órák alatt békatetemek ezrei boríthatják el az aszfaltot, s nem ritka az, amikor ebből a síkosságból súlyos balesetek származnak.          

Fazekas Imre