Hírek - Információk : Az Eupithecia ochridata helyes típuslelőhelye | Egy Pécsett felfedezett törpearaszoló lepke igaz története |
Az Eupithecia ochridata helyes típuslelőhelye | Egy Pécsett felfedezett törpearaszoló lepke igaz története
Fazekas I. 2019: The correct type locality for Eupithecia ochridata Schütze & Pinker, 1968 (Lepidoptera: Geometridae) - //mecsek.gportal.hu/gindex.php?pg=15406526&nid=6817275
Abstract: Present study concludes that the holo- and allotype specimens of the pug species Eupithecia ochridata Schütze & Pinker, 1968 are originated from Hungary: Pécs ("Fünfkirkchen"). In the original description the authors misspelled the name of the type locality as: "Pèc" (correctly: Pécs, Hungary). In book 'The Geometrid Moths of Europe 4. Larentiinae II' (p. 201), the name 'Macedonia: Ochrid' should be deleted and replaced by 'Hungary: Pécs.'
Rudolf Pinker (1968) osztrák lepkész 1939-ben a Pécs (Fünfkirchen) feletti Mecsek hegységben „Artemisia camphorata Vill.” ürömfajon Eupithecia hernyókat gyűjtött, amelyeket felnevelve imágókat kapott. Ezek lettek az Eupithecia ochridata Pinker & Schütze, 1968 holo- allo-, és paratípusai. A holotípus példány adatai „Holotypus: Männchen Pèc, ex l.[larva] 1. 5. 1939. Allotypus: Weibchen Pèc, ex l. 1. 5. 1939.” A hét paratípus szintén Pécsről, egy hím példány pedig az észak-macedóniai Ohrid-ról származik, ezért a szerzők az ochridata nevet adták.
< Rudolf Pinker (1905-1987), Bécs | Wien
Eupithecia ochridata Schütze & Pinker, 1968 – ürmös törpearaszoló
Eupithecia ochridata Schütze & Pinker, 1968; In Pinker R.: Posebno Izd. prirodon. Muz. Skopje 4: 17. Locus typicus: „Peč” [sic!] (Fünfkirchen), Pécs, Magyarország.
Synonyma: Eupithecia szelenyii Vojnits, 1969
.
< Eupithecia ochridata, Pécs, Mecsek, Tubes, sziklagyep | Locus typicus in Mecsek Mts., Pécs, Hungary
Mironov (2003) az európai „Eupitheciini” könyvében a locus typicus-t már így adta meg: „Macedonia: Ochrid”. Valószínűleg nem olvasta el az eredeti leírást. Az „ Ochrid” településnév helyesírásában többnyire hiányzik a „c” betű: Ohrid; macedónul, Охрид, albánul Ohër/Ohri, bolgárul Охpид/Ohrid, történelmi török neve pedig Ohri.
Vannak azonban olyan régebbi nyomtatott térképek, amelyeken az „Ochrid” név szerepel (Bálint Zs. pers. comm.). Feltételezhető, hogy a fajnév ezért lett ochridata, s nem ohridata.
A típuslelőhely helyes értelmezése
Schütze és Pinker (1968) az E. ochridata eredeti leírásában a következőket közölték: „…Ich besaß zu dieser Zeit schon viele Jahre eine Serie dieser Art aus Fünfkirchen in Ungarn wo ich sie von Raupen erzog, die auf Artemisia camphorata gesammelt wurden. Holotypus: Männchen Pėc ex 1. 5. 1939, Allotypus: Weibchen Pėc ex 1. 5. 1939, Paratypen: 7 Männchen u. Weibchen norm gleichen Fundorte 1 Männchen ex 1. Ohrid 5. 1955."
Mironov (2003) európai könyvében az Eupithecia ochridata locus typicus-át így adta meg: „Macedonia: Ochrid“. Feltehetőleg Mironov nem olvasta az eredeti német nyelvű fajleírást. Ez azonban helytelen, mert az eredeti leírásban – igaz téves betűzéssel – Pécs („Pėc”) szerepel. Innen származik a holotypus, az allotypus, további hét paratípus, s csupán egyetlen macedón paratípus van.
Pinker még Pécs német nevét is megadta („Fünfkirchen in Ungarn”). A locus typicus tehát helyesen Pécs, Magyarország.
Ezekre az anomáliákra már korábban Vojnits (1977) is utalt. Ugyanitt Vojnits a fajt leíró társszerzők nevével kapcsolatban a következőket jegyezte meg: „…a már korábban elhunyt Edward [sic!] SCHÜTZE nem lehet a faj társ-leírója, még ha PINKER – érthető tiszteletből – ezt kívánta is. Tehát a helyes név: Eupithecia ochridata PINKER, 1968 (nec ochridata PINKER et SCHÜTZE, 1968) = szelenyii VOJNITS, 1969).".
Mivel a név egyértelműen társzerzőség alatt jelent meg, ezért talán úgy kellene rá hivatkozni, hogy Schütze & Pinker, in Pinker 1968, in Schütze & Pinker, 1968.
Mironov (pers. comm. 2019) szerint sem lehet Eduard Schütze az Eupithecia ochridata egyik leírója, ugyanis már 1961-ben elhunyt. Peter Mansfeld (Naturkunde Museum im Ottoneum, D-Kassel) korabeli dokumentumok megküldésével megerősítette, hogy E. Schütze 1961. május 3-án 63 éves korában súlyos betegségben hunyt el.
Megjegyzés: Sajnos nemcsak a fenti problémák járultak hozzá ahhoz, hogy az Eupithecia ochridata oly régóta gondot okoz a kutatóknak. Az eredeti leírásban semmilyen ábrát (imágó, genitália) nem találunk, amely a taxon azonosítását segítené. Horváth (2019) tanulmányában eklatánsan mutat rá, amikor így ír: „A klasszikus elveken nevelkedett tudósok sokáig fontosabbnak tartották az írásbeli ismeretközlést a vizuális megjelenítésnél.” Majd később így folytatta „…Sokszor előfordul, hogy a típuspéldányok megsérülnek, deformálódnak, színeik megfakulnak, vagy elpusztulnak, megnehezítve a rendszertannal foglalkozó tudósok munkáját. A fajleírás készített ábrák azonban komoly segítséget nyújthatnak.”
Peter Mansfeld (Kasseli Múzeum) a korabeli sajtó és egyéb iratok alapján számos dokumentumot küldött Eduard Schütze-ről, akinek e helyen is köszönetet mondok. A dokumentumok feldolgozása folyamatban van.
https://museum-kassel.de/de/metanavigation/presse/pressekontakt
Eduard Schütze korának kiváló és meghatározó Eupithecia kutatója volt, de az utókor megfeledkezett róla.
< Eduard Schütze, Kassel
Irodalom - References
Fazekas I. 2019: Magyar Eupitheciini tanulmányok 8. Az Eupithecia innotata fajcsoport határozója és elterjedése Magyarországon. - e-Acta Naturalia Pannonica 19: 25-40.
Horváth G. 2019: A természettudományos illusztráció történetéből | A tudományt szolgáló művészet. – Élet és Tudomány 75 (22): 681–683.
Mironov V. 2003: Larentiinae II. (Perizomini and Eupitheciini). In A. Hausmann (ed.): The Geometrid Moths of Europe 4: 1–463.
Vojnits A. 1977: Eupithecia – Jegyzetek | Eupithecia – Notizen | 2. Az Eupithecia szelenyii Vojnits, 1969 – E. ochridata Pinker, 1968. – Folia Entomologica Hungarica 30 (1): 186–187.
|