| Hírek - Információk : Fazekas Imre: Egy új lepkefaj, a Clepsis dumicolana (Zeller, 1847) felfedezése Pécsett |
Fazekas Imre: Egy új lepkefaj, a Clepsis dumicolana (Zeller, 1847) felfedezése Pécsett
Magyarországon eddig hat Clepsis Guenée, 1845 fajt ismertünk (Pastorális & Buschmann 2018): C. rolandriana (Linnaeus, 1758), C. senecionana (Hübner, 1819), C. rurinana (Linnaeus, 1758), C. spectrana (Treitschke, 1830), C. pallidana (Fabricius, 1776), C. consimilana (Hübner, 1817). A 2020-as évben Pécsett és Budapesten, igen lokálisan sikerült megfigyelni a Clepsis dumicolana fajt, amelynek ezek az első adatai az országból.
A fajt Razowski (2002) európai könyvében, még csak dél-európai előfordulásáról tesz említést, de számos, a különböző közép-európai (pl. Svájc) gyűjteményi adatokról még nem tudott. A faj Dél-Európából Közép- és Nyugat-Európa irányába már az 1980-as, 1990-es években fokozatosan elkezdett terjeszkedni. Napjainkban északon elérte Berlin, keleten Budapest, és nyugaton London vonalát (lásd a térképen). A vizsgálatok még nem adnak arra választ, hogy az északi irányú kolonizáció természetes, vagy csak spontán megtelepedés.
A tanulmány bemutatja a faj diagnózisát, bionómiáját, s előzetes térkép alapján felvázolja a Clepsis dumicolana európai földrajzi elterjedését.
Diagnózis, imágó. A szárnyak fesztávolsága 17–21 mm. A fej, a palpus és a csáp sárgás, a tor többnyire barnásszürke, a potroh világos barnásszürke. Az elülső szárny rajzolata minden másik Clepsis fajétól eltér, erősen variabilis. Az elülső szárnyak alapszíne kissé bronzos, a foltok világosbarnától a sötétbarnáig váltakoznak, sárgával keretezettek. Rendszerint három postbazális folt van. A mediális folt nagy, a costától nyélszerűen indul, és buzogányfejszerűen kiszélesedik. A subapikális folt nagy, trapéz alakú. A rojtok sárgásbarnák. A hátulsó szárny sötét barna.
Bionómia A hernyó monofág, Hedera helix-en levelén április–májusban ill. július hónapokban táplálkozik, s a levelek között szövedékben bábozódik. A faj lárva állapotban telel át. Itt kell megjegyezni, hogy a Hedera nemzetségen csak korlátozottan élnek Tortricidae fajok, s ez a monofág adaptáció bizonyára összefüggésben van a borostyán levelének biokémiai összetételével (pl. polifenol vegyületek, flavonidok, klorogénsavak).
Az imágók Dél-Európában májustól júliusig repülnek. Az északi irányú terjeszkedés során az atlantikus, és a mérsékelt éghajlatú területeken azonban már egy második nemzedék is kialakul, ugyanis július végétől, augusztus elejétől egészen októberig gyűjtötték főként Németországban. Ennek okát abban feltételezik, hogy a Mediterráneum forró nyara nem kedvez a második generáció kialakulásának, míg északabbra az életkörülmények kedvezőbbek a hernyók számára (De Prins & Baugnée 2008).
Az imágók rajzása Magyarországon május közepén indul és június végéig tart. A második nemzedék július végétől, augusztus elejétől októberig repül. Az első megfigyelések alapján repülés késő délutáni órákban kezdődik és a sötétedésig tart. Az imágók a levelek színén ülnek, megzavarva vízszintesen cikáznak, majd visszaülnek. Az éjszakát a levél fonákján töltik.
Budapesten szintén 2020-ban Halász Antal is gyűjtötte a fajt. Megfigyelése szerint házfalakra felfutott kisebb borostyántövek hajtásvégekein mintegy 75–80%-os hernyókárosítást volt megfigyelhető, s levelek 10–15%-án is látható volt a hernyók rágásképe. Pécsett ez kevésbé volt észlelhető.
Új adatok Pécsett. 6 ex Pécs, Havi-hegy, 2020.V.19–23. leg. Fazekas I; 2 ♂. 1♀, Pécs, Hunyadi utca, 2020.VI.08. leg. Fazekas I.; 14 ex, Pécs, Hunyadi utca; Péter utca és Surányi M. u. 2020. VIII. 16-tól X. 12-ig, leg. Fazekas I.;
1. ábra. Pécs, Surányi M. utca, élőhely 2020-ban (Fotó: Fazekas Imre)
Földrajzi elterjedés. Kennel (1921) szerint „Hab. Südeuropa (mit Ausnahme von Giechland und Südrußland), Bithynien.” Razowski (2002) is még csak Dél-Európából és Elő-Ázsiából ismerte: Spanyolország, Szicília, Szardínia, Szíria, Libanon. A tánövény kertészeti importjával az 1990-es évektől kezdődően Európa számos országában megtalálták: Ausztria, Belgium, Brit-szigetek, Franciaország, Hollandia, Horváthország, Németország, Olaszország, Szlovénia, Svájc (Aarvik 2007, Embacher & Gros 2016, Hausenblas 2007, Mann 1854, Huemer 2019, Karsholt & Razowski 1996, Peschel et al. 2008, Segerer 2009, Seliger & Wittland 2002, Seliger et al. 2008, Windisch 2018).
Olaszországban széles körben elterjedt a tartományokban (Trematerra P., pers. comm. 2020): “From North to South Italy. Regions: Valle d’Aosta, Piemonte, Lombardia, Trentino, Emilia-Romagna, Toscana, Umbria, Lazio, Molise, Puglia, Sicilia, Sardegna. Adults fly in May-June and in July-August.”
Portugáliából nincsenek hiteles adatok (Corley M. pers comm. 2020). Igen meglepő a faj spanyolországi elterjedése; Joaquín Baixeras Almela (pers. comm.) szerint, csak „Lord Walsingham” gyűjtötte Granadában 1901-ben, s példány a British Múzeumban van. J. Baixeras Almela azon a véleményen van, hogy az Ibériai-félsziget jelentős része túlságosan is száraz a tápnövény (Hedera helix) számára, nem kedvez annak elterjedéséhez, ezért olyan ritka a C. dumicolana Spanyolországban. Ugyanakkor az északi területeken már megjelenhet (Pireneusok hegyvidéke).
Jegyzetek. Valószínűleg számos európai országba a mediterrán területekről importált borostyán szállítmányokkal került be, de nem lehet kizárni a természetes északi irányú kolonizációt sem, de ezt alaposan tanulmányozni kell. A Benelux-államok igen elterjedt, főleg Hollandiában (S. Koster & A. Schreurs pers. comm.), Svájcban pedig leginkább a genfi (Genéve) kantonban figyelték meg (B. Landry pers. comm.).
2. ábra. A Clepsis dumicolana földrajzi elterjedése Euróban 2020-ig (© Fazekas Imre)
Irodalom
Aarvik, L. 2013: Fauna Europaea: Tortricidae. In: Karsholt O. & Nieukerken, E. J van (2013) Fauna Europaea: Lepidoptera, Moths. Fauna Europaea 2017.06 verzió, https://fauna-eu.org
De Prins W. & Baugnée J.-Y. 2008: Clepsis dumicolana (Lepidoptera: Tortricidae), new to the Belgian fauna. – Phegea 36 (4): 127–130.
Embacher G. & Gros P. 2016: Der Efeuwickler Clepsis dumicolana (Zeller, 1847) nun auch in Salzburg (Lepidoptera: Tortricidae). – Mitteilungen aus dem Haus der Natur 23: 96–97.
Fazekas I. Halász A. 2020: A Clepsis dumicolana (Zeller, 1847) új faj Magyarországon és földrajzi elterjedése Európában | Clepsis dumicolana (Zeller, 1847), a new species for Hungary and distribution in Europe (Lepidoptera: Tortricidae). – Microlepidoptera.hu 16: 5–12.
Hausenblas D. 2007. Clepsis dumicolana (Zeller) ein neuer Wickler für die Fauna Deutschlands (Lepidoptera: Tortricidae). – Entomologische Zeitschrift, Stuttgart 117(2): 67–70.
Huemer P., Hiermann U., Mayr T. & Friebe J. G. 2019: Weitere Erstmeldungen von Schmetterlingen (Lepidoptera) für Vorarlberg. – inatura – Forschung online, 64: 8 S.
Karsholt O. & Razowski J. 1996: The Lepidoptera of Europe. A Distributional Checklist. – Apollo Books, Stenstrup. 380 pp
Kennel J. 1921: Die Palaearktischen Tortriciden. – Stuttgart E. Schweitzerbart’sche Verlagsbuchhandlung, 742 p.
Mann J. 1854: Aufzählungen der Schmetterlinge, gesammelt auf einer Reise im Auftrage des k. k. Zoologischen Museums nach Oberkrain und dem Küstenlande, in den Monaten Mai und Juni 1854, als Beitrag zur Fauna des österreichischen Kaiserstaates. – Verh. Zool.-Bot. Ges. Wien 4: 515-596.
Peschel T., Wiegleb G. & Brunk I. 2008: Clepsis dumicolana (ZELLER, 1847) in Berlin nachgewiesen (Lepidoptera). – Entomologische Nachrichten und Berichte 51: 232
Razowski, J. 2002. Tortricidae of Europe. Volume 1. Tortricinae and Chlidanotinae. — Frantisek Slamka, Bratislava. 247 pp., 16 colour plates.
Segerer A. H. 2009: Über zwei bemerkenswerte Schmetterlingsarten aus Bayern (Lepidoptera: Gracillariidae, Tortricidae). – Nachrichtenblatt der Bayerischen Entomologen 58 (3/4): 105–109.
Seliger, R., Randazzo, P. & Kinkler, H. 2008. Drei neuen Wickler-Arten für Nordrhein-Westfalen: Clepsis dumicolana (Zeller, 1847), Crocidosema plebejana Zeller, 1847 und Cydia lobarzewskii (Nowicki, 1860) (Lep., Tortricidae). — Melanargia 20 (2): 39–42.
Seliger R. & Wittland W. 2002: Funde von Cacoecimorpha pronubana (HÜBNER, 1799) in unserem Arbeitsgebiet (Lep., Tortricidae). — Melanargia, 14: 47-49, Leverkusen
Schrameyer K. 2008. 166. Clepis [Clepsis] dumicolana (Zeller, 1847) (Lepidoptera, Tortricidae). – Mitteilungen Entomologischer Verein Stuttgart 43: 65.
Trematerra P. 2003: Catalogo dei Lepidoptera Tortricidae della fauna italiana: geonemia, distribuzione in Italia, note biologiche, identificazione. – Bollettino di Zoologia agraria e di Bachicoltura, Ser. II, 35 (suppl. 1): 1–270.
Windisch I. 2018: Fünf Neufunde von Lepidoptera für die Steiermark (Argyresthiidae, Tortricidae, Pieridae, Noctuidae) Ingrid Windisch. – Joannea Zoologie 16: 61–66.
| |